Már az utcára is szégyellek kimenni, mi lesz így velem?

Ok, induljunk ki abból, hogy csúf vagy és béna. A csúf és béna emberek is jobban járnak, ha elfogadják magukat olyannak, amilyenek. Vagy tehetik azt, amit te, hogy egész életedben gyűlölöd magad ezért. Rajtad áll.

El kéne ezt gyászolnod, ez jutott neked, ez valóban igazságtalan, bár a szépség sem garancia mindenre.

Mondhatod azt, ok , nem vagyok egy Justin Bieber, viszont szép repülőgép modelleket tudok építeni, kedves vagyok az idősekkel, meg tudom menteni a menthetetlennek tartott növényeket, stb. Az ember nem csak a kinézetén méretik. Sokkal többek vagyunk ennél! És a személyiség érdekessége vonzóvá tud tenni egy kevésbé előnyös embert is.

Ezért gondolom, hogy te ebbe érzelmileg vagy beleragadva, és hogy túl sokat szidtak, kritizáltak, bántottak gyerekként, ezért érzel így. Itt az a lényeg, hogy belsővé vált a büntetés, most már nincs szükség a bántalmazóidra, te magad szidod magad. Sikerült a "nevelés".

Én is szidtam magam sokat, aztán egy könyv hatására megkérdeztem magam egyszer, hogy: "Te, miért mondod ezt magadnak?" Innentől szertefoszlott... nagyjából.

úgy látom most nem segítségre/ötletekre van szükséged, hanem hogy sajnáljunk/sajnáljon valaki. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél!

Próbálj meg egy nagyot sírni-dühöngeni-aludni és utána újra átgondolni, hátha akkor máshogy látod.