Egyszerű, nem diplomás földi halandónak (lebutítva) mit jelentenek ezek az orvosi kifejezések? Közepes depresszió stb.

Szia Cérna. Ezek szerint bent voltál egy öngyilkossági kísérlet után osztályos megfigyelésen ahol látott pszichiáter majd ezzel a diagnózissal haza bocsájtott- ha jól értem. Az nagyon dicséretes és bátor, hogy úgy döntöttél nem mismákolod el a problémát és próbálod megérteni a tetteid közvetlen és közvetett okait. A helyes hozzáállás ebben az esetben, hogy eljársz negyedévente a pszichiáterhez (ez márcsak azért is fontos, mert gyógyszert írt fel (feltételezem) és annak a beállítása, hatékonyságának a monitorozása az ő felügyelete alatt kell történjen)- azonban önmagában a gyógyszerek csak ahhoz elegendőek, hogy neurohormonálisan (tehát kvázi érzelmileg) elég stabil legyél ahhoz, hogy dolgozhass a problémák feltárásán (ez a nehezebb, lélektani és önismereti munka). Ez utóbbihoz szükséged lesz egy jó pszichológushoz is aki krízisintervenciós terápiával segít majd oldani az állapotodat és lehetővé teszi, hogy idővel elhagyd a gyógyszeres kezelést. Ezért elsőkörben külön ajánlom, hogy a kötelező körös pszichiáter mellé keress pszichológust is- a pszichiáterek ugyanis (szakmai vélemény) nem túl jó terapeuták annak ellenére, hogy megvan a szakvizsgájuk. A BNO kódokról: mindkettőt az öngyilkossági kísérleted miatt kaptad, ugyanakkor az együttes használata ill. a szakvélemény alapján az orvosod a tetteid hátterében nem komoly mentális állapotromlást, hanem egy érzelmi katasztrofizálás által bekövetkezett, hirtelen cselekvést vél- amelyet egy valószínűleg fennálló középsúlyos depresszióhoz és a depresszióval általában együttjáró szorongásos állapothoz köt. A közepes depresszió tulajdonképpen egy nagyon általános diagnózis, azért kaptad, mert tartósan vagy levert, azonban ez a fajta levertség elsősorban az érzelmi alapú döntéseidet, kapcsolataidat és a magadhoz való viszonyodat érinti közvetlen, vagyis tartós funkcióromlást és krónikus, negatív életminőségi hanyatlást nem eredményez. Ez jó hír! Az enyhe depresszió (disztímiának is szokták nevezni) kritériuma, hogy a levertség hullámokban kell, hogy jelentkezzen- ritkán kezelik gyógyszeresen ugyanis kor/nem és mostmár lassan társadalomspecifikus is. Mivel nálad a tünetek változó súllyal de viszonylag tartósan (diagnosztikailag ez 4-6 hetet jelent) fennállnak, ezért az enyhe depi diagnózist eleve nem kaphattad. A hír azért is ,,jó hír", mert a súlyos depresszió -és ez még nem az ún.major depresszió- bizony már jelentős agitáltsággal, érzelmi kiüresedéssel, pánikbetegséggel, szomatizációval és elszegényedő kapcsolatokkal jár >> itt már az ember nem tud egyedül visszafordulni, mert nem rendelkezik a megfelelő megküzdési stratégiákkal. És persze a depressziós végállapot a folyamatos önsértés mellett egy teljes kiürülés, szociális elkerülés és élettől -s akár önmagától (ez a deperszonalizáció) való elidegenülésben fog tetőzni, amelyet viszonylag nehéz hatékonyan kezelni (vannak akiket szondázni kell, mert enni is képtelenek)- tehát nem meggyógyítani, hanem jól funkcionálóvá varázsolni. (Ezzel kapcs. én láttam olyan beteget aki nemhogy nem tudott mosolyogni, de képtelenné vált a pozitív arckifejezések felismerésére és kifejezésére is- gyakorlatilag kikopott a mimikájából, a gesztikulációjából és a beszédjéből az érzelmi hangsúly, nyilván ez egy súlyosabb major állapot; ezekben az esetekben szokták még ma is megvizsgálni az elektromos stimulálás lehetőségét, bár ma már indirekt rTMS-t használnak nem pedig elektrosokkot hozzá :)) Tehát nem szabad nagyon neki keseredni vagy sajnálni magad, nem vagy hozzá klinikailag elég mélyen- szerencsére:) A másodikat (alkalmazkodási zavar) gyakran adják depi mellé, valószínűleg az önsértő magatartásod miatt kaptad, kb ilyen szinten gondolj ,,alkalmazkodési zavarra"-ne szociopatikus relevanciában:) A diagnózis arra utal, hogy az életedben történt valami olyan esemény, amely olyan változást idézett elő, melyhez képtelen voltál alkalmazkodni, ezért megküzdésként elsősorban az érzelmeid elfojtását (probléma leggyakoribb elodázása) választottad, amely miatt kialakult nálad egy olyan negatív érzelmi (,,krízis") állapot, amely kezeletlenül potenciálisan szorongást vagy depressziót válthat ki. Úgy tekints rá, mint egy állapotváltozásra amely egy mentális stresszor (környezeti, szociális, érzelmi, anyagi) amire a pszichéd nagy érzelmi töltettel válaszolt. A diagnózis szerint fokozottan jellemző ugyan rád emiatt az aggodalmaskodás, a katasztrofizálás (,,kilátástalanság kizárólagos érzése") és egy light szorongás is, szintén jóhír hogy nem kaptál sokkal komolyabb kevert szorongásos diagnózist, ugyanis az alk.zavar feltételezi, hogy nem szorongsz állandóan ráadásul szinte mindentől, hanem van egy ,,krízis"-hez köthető szorongásod, amely negatívan befolyásolja az érzelmi hangulatodat, de ha ezen dolgozol, tartós hangulatzavar kialakulására nem kell számítanod. Végül akkor a szakvélemény (bár sok meglepi ezekután nem lesz): a beszélgetés elején bevoltál tojva, ezért idegesen/feszülten végigmozogtad az ülés 1/3-t, látta rajtad, hogy ezt a felfokozott állapotot igyekszel lecsillapítani, ugyanakkor erre nem relaxációs technikákat alkalmaztál (légzés ill. izom kontroll), hanem pl. zavartan babráltál valamivel vagy nem megfelelő tempóban beszéltél. A doki szerint túlspiláztad a helyzetet és aggódik, hogy miért fújtad fel annyira a vele való találkozást: szimplán túl ideges voltál vagy ez azért van mert nincsenek jó érzelmi stratégiáid arra, hogy küzdj meg a szorongással és a komformzónán túl eső stresszesebb szituációkkal. A felhúzott hangulatod ellenére szorongásos zavarra és/vagy kevert hangulatzavarra utaló tüneteket nem vett észre rajtad. Ugyanakkor ha ennyire nem tudod kontrollálni a stresszt, akkor az indokolatlan szociális (itt elsősorban kommunikációs/önkifejezéssel összefüggő) nehézségeket fog okozni a kapcsolataidban. Végül a beszélgetésetekből leszűrte, hogy nem képviselsz szuicid magatartást, tehát se ön-se közveszélyes nem vagy, ezért további tartós, osztályos megfigyelésre az állapotod alapján nem tartanak bent. Ha a szakvéleményből a fontosabb, durvább részleteket emelted ki, akkor maga az önsértés módszere vagy szándéka sem lehetett túl komoly a szakorvos szerint. Tehát ahogyan fentebb írtam, nincs ok a csüggedésre, semmibe nem kell beletörődni, ez egy olyan enyhébb specifikus állapot amiből terápiával és életmódváltással ki fogsz tudni jönni, csak dolgozni kell rajta. Ha esetleg további BNO kódok vagy egyéb fontos- nem feltétlen az esetleírásra reflektáló- megjegyzés is felkerült a papírra, írj privit és segítek árnyalni a képet- hogy ne katasztrofizálj :) Márcsak azért se, mert az embernek kicsinálja a gyomrát és a beleit is, és mi lesz veled ha érzelmileg Rambová gyúrod magad, a beleid miatt meg aztán minden stresszesebb hajrá előtt megfostosodsz mint a kiscica..:D Fel a fejjel :)