A kerületi ingyenes pszicholóus/pszichiáterhez elmehetek csak azért, hogy felírjon nekem egy gyógyszert, amire megkérem?

Nem értem, miért kell olyan dolgokat bemagyarázni, amikről fogalmatok sincs, és csakazértis erőltetni, még ha nem is igaz, és egyértelmű, hogy én tudom jobban, nem ti. Aki kérdezte, hogy hány darab van egy dobozban. Az enyémben még 37, ha gondolod, lefotózom neked kiszórva őket és feltöltöm a képet nagyon szívesen. Körülbelül 2 hónapja bontottam fel, a legtöbb, amit egyszerre bevettem, az 3 darab volt (és akkor konkrétan az öngyilkosság szélén álltam). 13 darab kb 60 nap alatt életem legrosszabb, legmélyebb időszakában valóban olyan gyakori lenne, "mint másnak a cukorka"? Azta, mekkora függő vagyok, tényleg... Ismerek embereket, akik ennyi idő alatt kemény drogokból fogyasztanak sokkal többet... Hát szerintem az a függőség, és nem az, ami én vagyok. A hülye stigmákból is elegem van, pont ezért sem merek elmenni egy idegen pszichiáterhez, és pont ezt bizonyítják a kommentek is. Igen, nagyon sok BPD-sre valóban jellemzőek a függőségek. Ezt le is írtam, hogy félek a megbélyegzéstől, még akkor is, ha rám nem igaz. De a splitting is az egyik legfőbb tünet, és rám az sem jellemző. Igen, borderline vagyok, de attól még nem igaz rám a DSM-5 leírásának 100%-a, szóról szóra...

A pszichológusomnak meg az a véleménye, hogy nem véletlenül írta fel nekem a pszichiáterem annó, pont ilyen esetekre, szóval szedjem nyugodtan, pont most van rá okom, ő is tudja, hogy én távol állok bármilyen függőségtől. Ő támogatná, hogy újra elkezdjek szedni valamilyen hosszútávon szedős gyógyszert, de megérti, hogy szkeptikus vagyok, amiért eddig egyik sem használt és nem akarom a mellékhatásokat érezni. Meg azt is mondta, hogy megérti, hogy az előző pszichiáterem nem szívesen ír fel nyugtatókat, de szerinte most felírná, mivel "krízishelyzet" van (ismerik egymás).

Nem fogok külön-külön mindenkinek válaszolgatni, de az utolsó nagyon nagy hülyeséget ír. A csapból is az folyik, hogy az ember ne feltétlenül ragadjon le egy pszichológusnál, hanem addig keressen, amíg nem talál olyat, akinek meg tud nylni, aki szimpatikus, aki tud segíteni. A legelső pszichiáter, akinél valaha voltam, hát ő nagyon nem volt szimpatikus, és más bajok is voltak vele. Hozzá képest az utolsó ég és föld, a legutóbbit sokkal jobb szakembernek tartom, és emberként is jobban összepasszoltunk. De más tekintetben is hülyeség, amit írsz. A fodrászomat, akihez visszajárok, 2,5 éve találtam csak meg, azóta hűséges vagyok hozzá, de előtte csupa rossz fodrásznál voltam, akik vagy elrontották a hajamat, vagy nem tudták megcsinálni, amit szerettem volna, vagy bunkók voltak, vagy túl drága volt... Miért is kellett volna leragadnom náluk, amikor nem ők voltak a megfelelőek számomra? Tetováltatni sem egy emberhez járok, ott nem azért, mert ne váltak volna be, hanem azért, mert több ember és a munkája is szimpatikus, miért kéne csak egyhez mennem? Építőipari példákat már inkább fel sem hozok, hogy ott is mekkora hülyeség lenne eszerint élni...