Egyre többet gondolok az öngyilkosságra bipolárisként. Mit tegyek ?

Évek óta szenvedés az életem. Bipoláris zavaros vagyok. Égy élő halottnak érzem magam. Az elmult években szinte minden nap depresszios vagyok. Sokszor annyira,hogy nem bírok felkelni az agybol. Gyógyszereket szedek. Voltam pszihiátrián is de ott még rosszabbul voltam. Plusszba még szociális fóbiám is van ami miatt nem bírok emberek közt lenne. A párom is elhagyott mert nem dolgoztam. Nem tudom feldolgozni. Egy genetikai selejt vagyok. Egy mentalis roncs. Nem akarok már élni. Viszont nem tudom,hogy hogyan öljem meg magam. Meg nem is merem. Ha meghalnak a szüleim nekem már nincs értelme élni. Munka téren nem értek semmihez. Akármit rámbíznak elrontom. Önbizalmam nulla. A lelki világom olyan mint egy gyereknek. Már 30 elmultam ,de tudom magamrol hogy sose leszek felnőtt. Teljesen más vagyok mint a többi ember. Ebből már nem látok kiutat. A párom nélkül meg főleg nem. Szüleim is idősek már. Ez nem élet. Magányos is vagyok nagyon. Látom hogy mások boldogok,kiegyensúlyozottak. Érzékeny is vagyok nagyon mindenre. Akarmi történik tulaggodok mindent. Úgy erzem eddig tartott az eletem. Nem bírom már. Aki hasonloan van mit tanácsol ?