Ha nem vagyok együttérző másokkal az mit jelent?

Akkor velem is baj van!

Én még színlelni sem tudom az együttérzést.

Nyáron halt meg az egyik nagyanyám és nem éreztem semmit,bár nem is nagyon kommunikáltunk,bem voltunk annyira jóban.

Megmozgatott bennem valamit,mikor láttam olyan embereket sírni a temetésén,akit amúgy nem szoktam úgy látni,de aztán ez is elillant.

Szamomra ez egy természetes folyamat és nem tudok ezen változtatni.

Egyenesen utálok vígasztalni és nem szeretek olyan ember közelében lenni,aki gyászol,mert megbántani nem akarom a "közönyömmel".

Egyszer elmondtam,hogy sajnálom,hogy elvesztette a szerettét,de nálam ez hamar ki is merül,mert az élet megy tovább.

Ez valószínűleg abból fakad,hogyha velem valami olyasmi történik,ami másnál vigasztalási rohamot idéz elő,akkor engem zavar,ha nyugtatni,vígasztalni akarnak. Rettentően idegesít,mert túl tudtam volna magam tenni rajta hamar,de ilyen esetekben el tud törni a mécses,ami után megint nem tudok szabadulni a sajnálattal teli arcoktól.

Tehát,ha engem zavar a sajnálat,együttérzés,akkor magamat sem erőltetem másra.🤷