Mit tegyek, ha öngyilkossági gondolataim vannak? 18L

Drága, bele vagy szorulva egy helyzetbe, és a fő gond az, hogy úgy látod, hogy annak csak egy megoldása létezik. S ha az nem megy, akkor csak a halál.

Írd le magadnak a teljes szitut, ki mit vár el tőled, te mit szeretnél, és mindegyik mellé írj egy számot, hogy mekkora az esélye, hogy az a dolog változzon. Aztán ezt mutasd meg a szüleidnek és beszéljetek róla.

Áh, értem, nagyon jó, hogy ezt megpróbáltad, ez egy eredmény, még ha nem is lett nagy sikere. Ugyanezt egyébként meg lehet beszélni barátokkal is, mert ők megint máshogy látják, mint te, vagy a szüleid.

Én most a Sémáink fogságában című könyvet olvasom, tanulságos az is, neveltetés elemzése szempontjából.

#42 voltam

Én voltam már pszichiátrián kezelve és találkoztam ott hasonló múltú fiatal lánnyal.

Nyilván nem tudok 100%-osan hasznos választ adni de megpróbálok.

Először is, ha nagyon nagyon kilátástalannak érzed a helyzetet, akkor javasolnék antidepresszánst. Nem azért, hogy elbagatellizáljam a problémát, és le legyen tudva annyival, hogy "szeggyé bogyót", hanem mert a tapasztalatok és a kutatások szerint csodát tesz. Ha csak annyit el lehet érni vele, hogy kissé pozitívabb szemüvegen át látod a világot, már megérte az a pár bogyó. Mondom ezt úgy, hogy nekem is gyógyszert kell szednem pszichés zavar miatt. Ha kicsit pozitívabban látod a világot pár hét antidepresszánstól, már a kognitív képességeid is javulnak, ami hatással lesz majd a tanulásodra, a szellemi teljesítményedre. Tehát egy rakat előnye van az antidepresszánsnak ami pár hét vagy hónap után meghálálja magát.

Másik dolog amit javasolnék saját tapasztalat alapján az a naplóírás. Semmi extra, veszel egy füzetet meg tollat, vagy ha ilyen modern gyerek vagy mint én, akkor laptop és ha van gmail fiókod akkor nyitsz egy online word doksit és gépelsz. Ami csak a csövön kifér. Ha egy nap órákat töltesz vele (nekem is volt ilyen), akkor órákat. Ha három napig nem veszed elő, mert úgy érzed, nincs mit írni, akkor három napig. Mindenképp hasznos lehet. Nem lehet elrontani. Felcsapod a laptopot és írsz. Ami a csövön kifér. Pár nap elteltével pedig újraolvasod. Meglepő, hogy mennyi f@sságot érez az ember néha. (saját tapasztalat).

Aztán. Nem tudom van-e a környezetedben támogató személy. Romantikus partner vagy közeli barát. Ha van, akkor érdemes megkérni, hogy segítsen. Érdemes lehet közölni, hogy ez most neked egy ilyen időszak és elkélne a segítsége, például csak meghallgat. Ha van ilyen személy körülötted, akkor jó, ha nem akkor hát... nem tudok okosat mondani.

Saját tapasztalatból javasolnám a pszichiátriát. Én is voltam, több hétig is, és van helyi, vagy megyeszékhelyen kórházban biztosan van, nappali pszichiátriai gondozás. Reggel nyolcra bemész, délután négykor végzel a foglalkozásokkal és mész haza. Mintha suliban lennél. Én kötelezővé tenném, saját tapasztalatom alapján.

írtad, hogy volt iskolai bántalmazásod is. Én javasolnék valami mozgást esetleg harcművészetet, önvédelmet. Vagy tánc!!! Egyrészt a sport egy rakat pozitív hatással van a mentális egészségedre, másrészt gondolom jól fog esni a tudat, hogy ha legközelebb valaki kötözködni mer veled, oda tudsz ütni vagy rúgni úgy, hogy nem kel fel. Sajnos az életben a legtöbb területen farkastörvények uralkodnak, sajnálom, hogy ezt meg kellett tapasztalnod ilyen fiatalon. Esetleg a tánc amit otthon el tudsz kezdeni, lehet találni oktatóvideókat, freestyle vagy shuffle dance, ami gyakorlatilag négy-öt lépésből áll és kész.

Szüleidet megértem, hogy féltenek, hiszen te magad mondtad, hogy vannak gondolataid, hogy önmagad ellen fordulnál.

Nyilván idegesítő lehet, hogy túlféltenek, de meg kell értened, hogy nekik is új a szituáció és ők is próbálják a tőlük telhető legjobbat nyújtani. Az életben nincs recept, nincs főpróba, minden élesben megy, ez a szülőségre hatványozottan igaz. Nekik sem könnyű, gondolom, hogy így látják a lányukat. Próbálnak segíteni. Érdemes lehet leülni velük beszélgetni, hogy érted, hogy aggódnak meg szeretnének segíteni, de már úgy érzed, hogy kézben tartod a helyzetet annyira, hogy el tudd dönteni, hogy mikor kérsz segítséget. Egészséges határokat felállítani nehéz, főleg, hogy most vagy abban a korban amikor normál esetben le kell válni a szülőkről. Ez nekik is nehéz lehet, meg neked is, depresszió ide vagy oda.

Sportot, mozgást mindenképp javasolnék, ha csak annyit tudsz tenni, hogy elmész egy órára sétálni vagy kerékpározni, már jó. Tudom, nekem bipoláris zavarom van, a depresszív fázis az ritka egy g*ci, tudom, olyankor puszta akaraterő kell kikelni az ágyból is heteken keresztül. Tudom miről beszélek.

Iskolával kapcsolatban. írtad, hogy mennél dolgozni de nem engednek. Igen, ez túlféltő szülőknél előfordul. Engem sem engedtek.

Ismerek két embert is, egyik ráadásul nagybátyám, akik végül estin szerezték meg az érettségit. Köszönik szépen, mindketten jól vannak, élik az életüket, egyiknek már gyerek is van. Nincs az életben recept, nincs olyan, hogy neked KELL valamilyennek lenned.

Nyilván nem azt mondom, hogy dobd el az érettségit. Most vagy abban a helyzetben, hogy le tudd tenni, mármint a körülményeket figyelembe véve. Ha te inkább dolgozni szeretnél menni, javasolnék elsőnek egy hétvégi munkát vagy diákmunkát.

Nem tudsz iskolát váltani és átmenni másik intézménybe és ott újrakezdeni az utolsó évet? Vagy valami? Hát ha ennyire nem akaródzik a mostani suliban, én nem erőltetném. Nem ér annyit, hogy szorongj és rámenjen az egészséged. Persze, nyilván, tedd le az érettségit, említetted, hogy jó tanuló vagy, ne hagyd veszni. Ha kell, akkor estin, de valahogy legyen meg szerintem, mert jól fog az még jönni. De ha ilyen szintű félelmeid vannak én kihagynék egy évet vagy iskolát váltanék vagy valami.

47-es, 48-as voltam