Hogyan viselkedik egy huszonéves fiú, akit gyerekkorában, kamaszkorában szexuálisan zaklatott az apja?

Dehát ez nem így működik, ahogy ti gondoljátok!

Minden ember más, másként éljük meg a legapróbb dolgokat is, nem hogy az ilyen óriási traumákat. Rengeteget számít a környezet is. Ha támogató emberek vesznek körül és észreveszik, ha baj van akkor minden sokkal jobb.

Más-más környezetben ugyanaz a sztori végkifejlete lehet szöges ellentéte is egymásnak.

Mindenre lehetne példát találni a világon sajnos. Semmi nem fekete-fehér. Valaki agya “törli” a traumákat, én is pont ilyen vagyok.

Hogy saját példával jöjjek:

Engem az unokatestvérem molesztált kiskoromban, szerencsére évente max 2x jöttek le vidékre. Az agyam eltemette a dolgokat, mégis tudtam, hogy meg kell védenem magam tőle, ha jót akarok magamnak.

És hogy milyen voltam huszonévesen? Szeretetéhes, önmagát elég könnyen odaadó lány, de iszonyat mázlim volt, mert időben belebotlottam a férjembe. Nélküle egy kiégett 30 éves senki lennék.

Gyerekkoromban senkinek nem tűnt fel, hogy baj van, pedig másra sem emlékszem csak, hogy sírtam minden miatt.

Felnőttként derült ki, hogy a testvéreimmel is ezt tette, amit velem és mind másképp dolgoztuk fel.

A szomorú az, hogy mindannyiunknál elérte, hogy ne merjünk szólni senkinek. Ha az első kiállt volna magáért, akkor mi többiek nem éljük át… de nem tudhattuk. Kicsik voltunk és azt sem tudtuk mi történt pontosan. Undorító 😕

Ismerek egy ilyen srácot. Nagyon értelmes, rendes,csendes srác,jóképű is.Most 26 éves. A harmadik párja van,mind legalább 20- 25 évvel idősebb férfi volt és egyáltalán nem szépek,ráadásul mind lelkileg sakkban tartotta, dirigálta. Most is egy ilyen a barátja,aki egyáltalán nem egyenrangúként bánik vele. Mégis kitart,és sokszor alázkodik meg.

Mikor erre rákérdeztem,azt mondta, ő nem jó ember, ezt érdemli?!

Ezt talán inkább privátban írnám meg.

8-as