Nincs semmilyen életkedvem, mit tehetnék ellene?

Úgy kezdeném, hogy rájöttem egy dologra, amit nem tudok igazán megmagyarázni, vagy szavakba önteni. Talán olyasmi lehet, hogy ki milyen elvont, mennyi fantáziája van az illetőnek, mennyire sötét a szeme körül az elvontságtól.. Erre csak nagyon kevesen jöttek rá, és gondolom, hogy most csúfolódó megjegyzések sora fog jönni, hogy mi a bajom, de aki nem érti talán ne beszéljen. Mert nincs olyan elvont szinten, hogy megértse.

Abban az évben, amikor erre rájöttem, egy nagyon jó évem volt. (Tavaly.) De idén, már elkezdtem másokat is nézni, másokhoz is viszonyítani ezt a dolgot.. Én már nem tudtam olyan 'jó' szintre kerülni, mert egyszerűen képtelen voltam rá. Idén mindenki olyan boldog volt, csak én voltam az, akinek pocsék volt ez az év. Lelkileg! Mert igazából mindenem megvan, amit szeretnék, de egyfolytában elégedetlen vagyok magammal. Állandóan ezek az őrjítő gondolatok köröznek a fejemben, amitől képtelen vagyok megszabadulni. Mindig is egy gondolkodós ember voltam, és akár hosszú órákra, vagy napokra magamra tudtam maradni a gondolataimmal, de ez az állandó féltékenység, elvontság iránti vágy, mindenkinek megfelelni vágyás kikészített.

Már egészen kiskoromtól kezdve olyan kis szomoú voltam, de soha nem tudtam, hogy miért is.

Boldog akarok lenni, és elégedett olyan, akit mások irigyelnek!