A barátnőm pánikbeteg, hogy tudnék rajta segíteni?

Ráveszed, hogy menjen pszichológushoz

És esetleg el is kíséred.

Vidd ki sétálni és győzd meg hogy melletted nem érheti semmi baj. Kérdezd meg milyen szituációkban pánikol és lassan lassan szoktasd hozzá.Amikor csak teheted fizikailag is légy mellette.

sehogy (én is pánikbeteg vagyok) csak orvos segithet...

23.26-nak saját tapasztalatból írtam mert én pld a fél várost megkerültem csak hogy a metró mozgólépcsőt kikerüljem.Dolgozni úgy jártam hogy a fiamnak olyan munkája volt hogy kocsival hordott melózni.Buszozni egyáltalán nem tudtam. Csak egy mód van szerintem valami kicsit megpróbálod és az örömmel tölt el azután egyre többet s egyre messzebb merészkedsz. 2010-ben Ausztriát is felvállaltam 1 hétre és nem azon töprengtem hogy mi is történhet velem. Átéltem az általad emlitett állapotot hiszen nagyon sok éve társammá szegődött e betegség és a végén belefáradtam az örökös küzdelembe s akkor "látta" hogy nem érdekel és valamit engedett.Miért "haljak meg "képletesen persze ezerszer ha a végén csak egyszer fogok?

4 evig en is ebben szenvedtem. ez nem egy olyan dolog amiben az orvosok tudnanak segiteni. vagy 2 evig en is szedegettem a gyogyszereket, mondjuk csak akkor vettem be amikor azt ereztem, hogy rosszullet kerulget. ez a betegseg a biztonsag erzet teljes hianya, a halalfelelem megelese. nekem speciel azert mult el, mert mar nem szamitok senkire, csak sajat magamra, es mar az sem erdekelt, hogy ha meghalok, sot volt egy par honap mikor arra gondoltam, hogy en fogok vegezni magammal. ha megvaltozik az ember gondolkodasa, szemlelete, akkor mulik csak el. szembe kell nezni a felelemmel, bele kell merulni akarmennyire is kenyelmetlen, hidd el en tudom. volt hogy 3hetig nem mentem ki a lakasbol, meg 2 evre ra ott tartottam, hogy a varostablat nem mertem meg elhagyni, de szep folyamatosan elmulnak ezek a felelmek, csak merni kell belemenni. aztan most tavasszal ugy dontottem, hogy abba hagyom a folyamatos parazast, mert ennel meg a halal is jobb ugy gondoltam, vartam , sot kivantam hogy legyen mar vege. aztan hirtelen elmult, nincs tobbe ez a szar 4 evet vett el az eletembol. azota teljesen megvaltoztam azt mondjak, de igazabol mar az sem erdekel, hogy ki mit gondol. ujra vannak terveim, almaim amiket meg akarok valositani, es kezdek visszaterni a normalis kerekvagasba. tudom ajanlani ezt a konyvet [link] neked kitartatast a baratnod melle (en mindenkit elveszitettem a panikbetegseg miatt, legfokepp azokat akikre azt hittem, hogy szeretnek, es szamithatok rajuk) a baratnodnek meg jobbulast!

Nem voltam még ilyen helyzetben és való igaz, honnan is tudhatnám mit jelent ez a "betegség", amit ennek neveztek el a pszichológusok. Az unokaöcsém "beteg" és már évek óta orvossággal tömik. Egyre rosszabb és nem hallgatnak rám, hogy az okát kéne megtalálni mi a baj. Odajutott, hogy zárt osztályra került és én rettenetesen félek, hogy rossz vége lesz! Elektrosokkal kezelték többször. Mondom nem értek hozzá, de biztos vagyok benne, hogy a lelki bajunkon stb. csak saját akaratunkkal és a család, barátok megértő segítségével lehet újra a régivé válni. Minden elismerésem a fenti hozzászólók erejéhez és gyógyulásához!