Nincsenek barátaim, mit tegyek?

Lehetnek akár neten is barátaid, sőt, nem is feltétlen magyarok ha beszélsz valamilyen nyelvet, egy nyelvcserés oldalon találhatsz komoly, barátkozó szándékkal élő embert. Csak keresni kell és nem magadat sajnálni.

Önvizsgálat:

Miért nincs barátod/barátnőd?

-rossz tulajdonságok (irigy, nyers, rosszindulatú, hazusód...) Tudsz-e valamin változtatni?

Miért utálod a környezetedet? Miért vagy/viselkedsz különcként?

Akarsz-e egyáltalán barátokat? Mit jelent számodra egy jó barát? Te hogyan tudnál jó barát lenni? (meghallgatod a másikat, szórakoztatjátok egymást, bulizni jártok, megbíztok egymásban stb...)

Milyen céljaid vannak a övőre nézve? Iskola, munka, család

Hasonló kérdéseken gondolkodj el, segít megismerni önmagad és a számításaidat.

Az öngyilkosság nem megoldás semmire, valamiért te is erre a világra születtél, nem azért hogy apád-anyád eltemessen és a temetkezési vállalkozó jól járjon.

Te is rendelkezel értékekkel, mint minden ember, de te is kicsit más vagy mindenkinél, te is egyedi vagy, hidd el, valakinek te leszel a másik fele, meg kell találni, ne várd, tégy érte!!!

Társkereső, barátkereső, a net tele van utakkal a jövődet illetően, használd, és ne sajnáld magad, hanem tegyél a nyomorúságod ellen hogy később büszke lehess magadra! ;)

Fel a fejjel, a depresszióra pocsékolt időd elveszett, te továbbá inkább éld az életed te, ne a sötétség és rossz gondolatok!

Hidd el és ne feledd, a felhők felett mindig süt a nap!!!!!

Az első javasolta az internetet, egyet tudok vele érteni. Összeismerkedtem az interneten egy svéd sráccal kb. 2 éve. Az óta többször járt itt, én is Svédországban (legutóbb most szilveszterkor). Itthon nincsenek igazán barátaim, viszont ott sokan szeretnek. Pl. tegnap írta az egyik srác, hogy mehetnék megint, mert annyira jó volt a hangulat, jól éreztük magunkat.

A srác, akit először megismertem kb. egy évig a barátom volt, már szakítottunk, de még mindig nagyon jóban vagyunk. Viszont most épp van 2 srác is, aki érdeklődik irántam, mindkettő aranyos is, helyes is. (Félreértés ne essék, nem kavarok össze-vissza, tudom, hogy melyik tetszene jobban...) Szóval nekem bejött. :D

19/L

Szerintem az lehetetlen, hogy egy egész városban ne lehessen barátkozni senkivel... valószínűleg a depressziód és a bizalmatlanságod mondatja ezt veled.

A tanulás nehézségei nyilvánvalóan a nyomott hangulatod (depresszió) következménye.

A barát/nő hiánya is az ebből következő elszigetelődésre vezethető vissza.

A teendő tehát egyértelmű: kilépni a depresszióból. Ehhez pedig szerintem meg kell keresni és szembe kell nézni az okokkal. Évekkel ezelőtt, mikor még rendben voltak a dolgok, az milyen volt? És mi változott azóta? Mi lehet az oka annak, hogy megváltoztál?

Kik és miért bántottak? Kell-e ezért bűntudatod legyen, vagy teljesen igazságtalanok voltak veled? Mit változtathatsz, hogy elfogadjanak?

Ezeket a kérdéseket próbáld megválaszolni magadban. Ha ez nem megy, hanem könnyebb lenne elmesélni valakinek, én szívesen meghallgatom, és akkor együtt válaszoljuk meg őket, illetve, tapasztalatom az, hogy ha elmondjuk valakinek, akkor jobban megvilágítva látjuk őket, jobban ki tudjuk értékelni a helyzetet, könnyebb dűlőre jutni.

Az öngyilkosságra tényleg ne gondolj, mert hidd el, hogy vannak emberek és dolgok, akiket érdemes megtalálni és amikért érdemes élni – kis segítséggel pedig változhat úgy a helyzeted, hogy képes leszel te is arra, amire legtöbbőnk: élvezni az életet, azt az egyetlent, ami adatott, de ami rengeteg tartalommal megtölthető!

Én nem mint pszichológus írtam le ezeket, hanem baráti jószándékkal és reménnyel a leendő változásra!

Várom esetleges válaszodat!

István (20)