Ezek a gondolatok eltűnnek maguktól? Nem akarok megőrülni!

Ugyanebbe estem bele, csak nem egy könyv hatására, hanem tapasztalások és borzasztó sok elmélkedés folyományaként.

Sürgősen verd ki a fejedből ezt, mert ettől nagyon be lehet csavarodni! Nem akarlak paráztatni, úgyhogy nem is írom le, belőlem mit hozott ez ki, csak azt, hogy hogyan jutottam ki belőle: rá kellett jönnöm arra, hogy az élet értelme az, hogy nincs neki. (ne kérdezd, milyen logikai úton jutottam el az általad leírtakból erre, mert NAGYON hosszú) Szóval ha holnap bekebelez az a valami, akkor ez van. Kész. Nem számít az sem, mert minden mindegy. Mindemellett arra is rá kell jönnöd, hogy erre azért szinte semmi esély nincs, hacsak te nem teremted meg magadnak azt a világot. (ne teremtsd meg, mert az már gond, szintén tapasztalat)

A paranoiát betegségnek tekintik, tehát azt jelenti, hogy nem normális, nem reális gondolkodásmód. Annak, hogy beszippant az a valami, minimális esélye van, így hülyeség jobban parázni ezen, mint mondjuk azon, hogy holnap beléd csapódik egy meteorit. Annak is van minimális esélye, de nem akkora, hogy félj tőle. Na, visszatérve a paranoiához, akkor neveznek egy embert paranoiásnak, ha aránytalanul nagy félelmet társít valami olyanhoz, aminek nagyon kicsi esélye van, hogy árt. Te ezt csinálod. Mivel a paranoia egy betegség, ezért ebből logikailag következik, hogy a gondolkodásmódod helytelen, nem igaz. Ergo az aggodalmad értelmetlen, fölösleges akár egy gondolatot is pazarolni rá.

Foglald le magad folyamatosan és ahányszor csak eszedbe jut, azonnal verd ki a fejedből. Ne kezdd el továbbgondolni, mert az nagy gond. Ne kezdj el logikai cáfolatot keresni rá, mert nincs. Nem fogsz találni. El kell fogadni, hogy akár igaz is lehet, de többet nem kell vele foglalkozni.

Ha nagyon nem tudsz vele mit kezdeni, inkább menj el pszichológushoz. Hülyének biztosan nem nézne, rengeteg a tiednél sokkal elborultabb gondolatokkal mennek oda emberek. Emészteni viszont semmiképp ne emészd magadban.

"Olvastam 1 könyvet, ami arról szólt, hogy mi a világ, hogyan alakult ki stb."

Könyvtől nem lehet megőrülni. Aki amúgy stabil, az egy zavaros vagy zavaró könyvet nem olvas el, vagy elolvassa, lesz róla egy véleménye, de nem foglalkozik vele tovább.

" A valóság szerinte egy mindig létező entitás, amiben benne van az egész univerzum és mi emberek is, és hogy az egész világ egy kib@szott álom, amit ez az entitás jelenít meg."

Pascal, Descartes vagy Hume? Mondjuk azok ennél durvábbak.

"mindig erre terelődnek a gondolataim"

Megoldás: baráti társaságba menni, szórakozni. Hume, a szkeptikus filozófus azt mondta, hogy ha elkezd kóvályogni a feje a gondolataitól, akkor átmegy a szomszéd szobába, ahol a haverjai várják a biliárdasztal körül.

"Agyturkászhoz nem akarok menni, mert az meghallgat, de magában ezt gondolja : "totál meghibbant, szinte menthetetlen""

Nem, a maximum, amit mondani fog, az az, hogy kényszergondolataid vannak. Esetleg felír erre gyógyszert.

De az is lehet, hogy egyszerűen hatott rád a könyv gondolata, nem hagy nyugodni és még nem dolgoztad fel. Pedig fel lehet dolgozni bármilyen gondolatot.

15:03

"Nagyon magával ragadott egy könyv, ennyi, mással is előfordult már, sőt, a legtöbb emberrel szerintem előfordul egyszer az életében."

Aki először használja az agyát gondolkodásra (túl azon, hogy az elérakott matekpéldát megpróbálja megoldani), az gyakran elszédül. Aki már hozzászokott a gondolkodáshoz, az meg sokkal durvább gondolatokat is képes kezelni anélkül, hogy szédülne tőlük. Olyan ez, mint biciklizni, kezdetben az ember a biciklivel is elesik, de egy idő után megtanul biztonságosan közlekedni.

"Valaki kérdezte a könyv címét, megkérdezhetem miért kíváncsi rá ?"

Mert érdekel. Bár valószínűleg nem túl nagy cucc, valami ezoblabla lehet.