Azért éljek, hogy mások röhögjenek rajtam?

Én már nem bírom!

Egész életemben szendvedtem a külsőm és a tulajdonságaim miatt az általános és középiskolai életem is pokol volt de életben tartott az, hogy később talán fognak jó dolgok is történni velem.

Egyik nap is amikor sétáltam az utcán, egy csapat fiatal kiröhögött és beszóltak.

Sokan azt mondják és írják, hogy az öngyilkosok milyen gyávák, de miért éljek ha nem történnek velem jó dolgok, csak egyre több rosszat kapok.

A külsőm miatt ráadásul egész életemben szűz maradok, barátnőm sem lesz soha.

A szüleimet sajnálnám mert biztos rossz lenne nekik ha öngyilkos lennék, de elfáradtam már a mindennapos küzdelemben.

Ráadásul a semmiért küzdök mert nem javul soha semmi.

Amikor próbálok javítni a helyzetemen(Azt mondják, hogy segíts magadon és Isten is megsegít) az se jön össze.

Pl elkezdetm edzőterembe járni, hogy próbáljak a testalkatomon javítani, de egy betegség miatt abba kellett hagynom, és a tanulmányaimat is meg kellett szakítanom, azóta a szemem is elkezdett romlani.