Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Nagyon könyörgöm valaki...

Nagyon könyörgöm valaki olvassa el, SOS, pánikbetegség, generalizált szorongás ellen?

Figyelt kérdés

Könyörgöm olvassátok el, hosszú, de nem tudom mi a megoldás!! :(

Pár éve nagyon mosolygós lány voltam, viszont édesanyukám alkoholt ivott, depressziós, stb, minek következtében ez "traumaként" ért, nem mertem kimenni az utcára, stb. A fiúk motiváltak mindigis, és ahogy sorra elutasítottak, ez még jobban betett, és oda jutottam, hogy egy senkinek éreztem magam. Aztán jött egy fiú, a mostani barátom, és belemenekültem a kapcsolatba. Sokszor rosszul éreztem magamat vele, de nem érdekelt, mert ragaszkodtam hozzá, biztonságban éreztem magam mellette. Elmartam a barátokat, mert nem volt rájuk igényem.

Mindig belekötöttem abba, amit a barátom csinál, és eljutottunk oda, hogy majdnem szakítottunk. Ekkor úgy éreztem minden az én hibám, és elkezdtem bőgni, rettegni. Aztán féltem, hogy akármit csinálok, elmarom a barátomat, így minden nap RETTEGVE mentem az iskolába. Ez iskola végén volt. Nyáron lefogytam 5 kilót, különböző bajaim lettek, mikoris rájöttem, hogy egy fiú miatt nem mehetek tönkre. A nyár végére egész jó lett minden, aztán most elkezdődött az iskola. Olyan félelem!!!! tört rám, hogy azt hittem nem bírom ki. Nem tudok tanulni, mert nem marad meg semmi a fejemben, mintha kilenne fáradva az agyam. Elmentem a pszichológusomhoz, aki azt mondta, hogy befeküdhetnék egy hétre egy kórházba, meg, hogy mindenképp kellene szorongásoldót szednem, hogy ne romoljon a tanulmányi teljesítményem(mostvagyok végzős évemben). Egyszerűen a suliban hisztizek a barátommal, nem látok tisztán, haza jövök, és olyan érzésem van mintha letompultam, kiüresedtem volna. Tegnap este elkezdett kicsit forogni a világ, és nagyon erősen dobogott a szivem, mint aki izgatott állapotban van, azt hittem, hogy megbolondulok. És úgy érzem, hogy KIJÖHETNÉK ebből az állapotból, ha akarnék, de nem teszek semmit, mert nincs kedvem, ugyanakkor mégis, és ááááá! Már emgfordult a fejünkben, hogy magántanuló leszek, de a menekvés nem megoldás....ugyanakkor nem bírom az iskolát, és ha a barátommal biztonságban érezném magam, nem félnék. Mindent elborultam látok, az Apukám a legfontosabb ember a világon, és vele is csúnyán viselkedek. SEGÍTSÉG!!! Könyörgöm, segítsetek, k volt már így? Ugye nem bolondulok meg?


2013. szept. 6. 14:44
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:

"Elmentem a pszichológusomhoz, aki azt mondta, hogy befeküdhetnék egy hétre egy kórházba, meg, hogy mindenképp kellene szorongásoldót szednem"

Szerintem ennyit minimum megtehetnél magadért és a környezetedben élőkért! Vagy ebben most mi nem tetszik??

2013. szept. 6. 14:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 A kérdező kommentje:

Az, hogy egyrészt a kórháztól félek, nekem az olyan mintha bolond lennék. Meg mit csinálnék egy hétig a kórházban??

Másrészt a gyógyszer miatt meg elmegyek egy pszichiáterhez, ez már biztos, ha Ő azt mondja szedjek fogok szedni. De az hogy kórházba miért kell befeküdni?:(

2013. szept. 6. 14:53
 3/13 anonim ***** válasza:

Figyelj! Egyet azért leszögeznék: a gyógyulás egyik alapfeltétele az együttműködő beteg! Ha ez nincs meg, akkor se az orvos, se más, és főleg nem mi fogunk csodát tenni veled!

A pszichológusnak pedig részletesen tájékoztatnia kell mindenről, hogy mit miért ajánl, úgyhogy őt kérdezd, valószínű nem kitolni akar veled.

"És úgy érzem, hogy KIJÖHETNÉK ebből az állapotból, ha akarnék, de nem teszek semmit, mert nincs kedvem, ugyanakkor mégis, és ááááá!"

Ez a mondatot meg nem is tudom... talán ez árulja el, hogy több a hiszti, mint a komoly problem! :P

2013. szept. 6. 14:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszod!

Nem több a hiszti. Tudom, hogy annak tűnik, de már az orvos is eléggé megvolt "ijedve", hogy mi van velem, és ezért ezekre gondolt. Ha hiszti lenne én lennék a világ legboldogabb embere.

Ez az, hogy együtt akarok működni, de nincs meg a motiváló erő bennem, mármint nem érzem :(

2013. szept. 6. 15:03
 5/13 anonim ***** válasza:
De mi az hogy nincs meg? Ha feleszméltél, hogy gáz van veled, akkor inkább hagyod magad lejjebb csúszni a lejtőn? Ez már az emberi hülyeség netovábbja!
2013. szept. 6. 15:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 A kérdező kommentje:
Igen, valahogy így, közben meg nem akarom! :( de olyan szinten azt érzem, hogy kivagyok fáradva :(de közben meg kiakarok!! jönni :(
2013. szept. 6. 15:15
 7/13 anonim ***** válasza:
Értem én, hogy ki vagy fáradva, de ha ezen túl lennél, lehet jobb lenne!
2013. szept. 6. 15:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 anonim ***** válasza:

Tipikus dolog ez az örök fáradtság érzés. Nekem is ez volt, én a tetejébe még folyton aludtam is.

Aztán elég rosszul esik mikor az ember fejéhez vágják ,hogy szedd má' össze magad. Engem nagyon lesújtott főleg ,hogy azelőtt le se lehetett lőni.

2013. szept. 6. 15:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 A kérdező kommentje:

Köszönöm!!

Igen, utána SOKKAL jobb lenne.:(

És mi lett Veled, kedves utolsó?

2013. szept. 6. 15:35
 10/13 anonim ***** válasza:

Gondolom te is rájöttél, és belátod, hogy Anyukád állapota indította be benned ezt a lavinát. Nem vagy bolond, nem is fogsz megbolondulni, még soha senki nem bolondult meg szorongástól.

Vannak élethelyzetek, amik ezt váltják ki, neked is ebben van részed.

Ajánlom, hogy szedjél magas hatóanyagtartalmú B-vitamin-komplexet, amiben minden egyes vitaminból (B1, B2, ...FOLSAV) minimum 20 g van. A te állapotodban nagyon fontos lenne. A folsav képzi a szerotonint, azt a vegyületet, aminek szolgálása az antidepresszánsok feladata. Az antidepresszánsok a szerotonin visszavételét gátolják, úgy fejtik ki hatásukat, hogy a vérben tartják ezt a vegyületet. Most különösen fontos, hogy a megfelelő szintjét megtartsd.


Próbáld másképpen látni a dolgokat.

A te életed nem az anyukád életétől, életének minőségétől függ. Persze ezt még most nehéz átélni, de majd neked is lesz férjed, gyerekeid, saját életed, és valamilyen szinten leválsz a szüleidről.

Az édesanyádnak ilyen vagy olyan okokból kifolyóan voltak problémái, és ezt a maga módján oldotta meg. Neked ehhez nem volt és nincs is közöd, miért legyél te ezért beteg?


Mindenképpen kéne valami, amibe menekülni tudsz, valami cél, amit látsz magad előtt. Én 2 évig voltam erősen pánikbeteg (de úgy értsd, a javából, azt hittem nem tudom végig vinni ép ésszel), és én a tanulásba menekültem. Kellett valami, amivel le tudom kötni magam, amihez görcsösen ragaszkodom. Hála égnek olyat választottam, ami az épülésemre szolgált.


Ismerem azt az érzést is, amit Te érzel, hogy tudod hogy jobban leszel, mert jobban KELL hogy legyél, és ezernyi pozitív példa van a gyógyulásra, de egyszerűen erőtlennek érzed magad, elfogyott az energiád, felőrölt a feszültség és a folyamatos szorongás.


Miért tört rád félelem az iskolában? Mitől félsz? Mi jár a fejedben, mikor rettegtél?


Írj, kérlek!


22/l

2013. szept. 6. 21:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!