Miért szorongok és félek állandóan? és mi lehet velem?

16 éves lány vagyok, és állandóan szorongok a suliban.:(

Általánosban idegileg teljesen kikészítettek és 8. év végén már be sem jöttem a suliba..itt a középiskola, már 2. éve járok, de ugyan ez az érzés csak fokozódik, hála az általános iskolának...van összesen 5 barátom az egész suliban, de nem érdekel legalább nem vagyok egyedül teljesen. A többiek szemét persze csípi ha egyedül vagyok, és néha beszólnak, de már nem is hallom meg őket. Elbújok valahova,wc-be, sarokba tááávol a többiektől...

Nem tudom őket megérteni, hogy képesek mind egy kupacba gyűlni és egymás levegőjét szívni folyton.

Nem értem miért kell csoportmunkára ítélni minket, egyedül mindent jobban meg tudok csinálni.

Nem érzem, hogy szükségem lenne rájuk...nincs szükségem vihorászó édes kacajokra meg hasonlókra.

Szeretek egyedül lenni(persze nem mindig), és egyedül csinálni meg dolgokat.

Csak egy dologgal vagyok hajlandó foglalkozni, azt pedig a lehető legtökéletesebben megtanulni és elsajátítani ahogy csak lehet. Ez lehet bármi, pl állattan, növénytan..zene..akármi.

ezekről órákig bírok beszélni..

Ehhez hozzátartozik, hogy az iskolát is utálom úgy, ahogy van. Miért kell ráerőltetni egy gyerekre hogy olyat tanuljon, amit soha a büdös életbe nem fog használni??

kémiai egyenletek például..

Mi vagyok én? Kinek kellek egyáltalán?