Időnként van ilyen dühkitörésem, nem tudom hogy lehet jól megfogalmazni, de olyan érzés, hogy mindenképp borongatni akarok, tönkre tenni dolgokat meg ilyenek. Szóval, olyan felszabadító érzés lenne felborítani a szekrénysort, de meg nem csinálom, mert "nem szabad". Ami csak az enyém, azt mindet földhöz csapkodom ilyenkor arra nem vagyok tekintettel. De egyszerűen úgy érzem, hogy felrobbanok. Szinte fáj, ha nem töltöm így ki.
Mi a frászt csináljak? Ha nem eresztem ki a mérgem úgy érzem menten infarktust kapok, de mégsem kellene leborítanom a tv-t meg mindent magam körül. Vegyek erre a célra valamit vagy mi?
olvastam az eddigi válaszokat. Szerintem ezt nem szabad elbagatellizálni. Én is dührohamos vagyok, hogy úgy mondjam. És már én sem vagyok tini. Fogalmam sincs mit tegyek ellene, egyszerűen képtelen vagyok legyőzni. bennem egyébként is hatalmas a belső feszültség és maximalista vagyok. én is szeretnék boxzsákot :)
csak annyit, hogy nem vagy egyedül :)
bocsi, h nem tudtam segíteni.
2010. szept. 8. 16:00
Hasznos számodra ez a válasz?
12/14 A kérdező kommentje:
A boxzsák nem jó, próbáltam. Én KÁRT akarok csinálni, azt akarom, hogy fájjon, vagy valami. A ruhásszekrényes még elég közel van hozzá.
2010. szept. 8. 23:34
13/14 anonim válasza:
Én kicsi korom otta düröhamos vagyok.Vittek szohonyuszihoz de nem használ csak idegesebb leszek.Mostanában újra elő jött.Egyszer egy karácsonyra kapott ékszer tartó babát csaptam a földhő el is tört (megragasztva) azóta figyelek mit vágok földhöz! Szerintem ezzel nem lehet mit kezdeni.Egyébként aki engem felbosszant azzal közel 13 éve élek együtt és elkerülés lehetetlen.1 dolog jöhet szoba egy távoli suli ahol koleszba kell járnom!Akkor boldog lehetnék :)
2011. jún. 23. 18:06
Hasznos számodra ez a válasz?
14/14 anonim válasza:
Nekem is van ilyen, bár nem teljesen így érvényesül, hanem úgy, hogy elkezdek valakivel kötözködni és nem bírok leállni, megbántom valamivel aztán lenyugszom. Bár nekem elég sok minden problémám van, önbizalomhiányom van, nincsenek rendes társas kapcsolataim, úgy érzem sokszor hogy nem szeret senki, hogy nincs értelme az életemnek, és még sorolhatnám. Utánna néztem ennek a dolognak és nem is gondoltam volna, de az idegösszeroppanásnak minden tünete illik rám, és vannak időszakai, tehát van, hogy 3 hónapig egy ilyen sincs aztán megint lesz. Túl sok mindent magamra veszek, leragadnak a gondolataim egy bizonyos dolgon, nem tudok alkalmazkodni, és rengeteg ilyen dolog, ami sajnos nem csak rám van hatással, hanem a környezetemre is és rengetegszer megbántok olyanokat akiket egyébként szeretek és nem tehetnek semmiről. Nekem kiskoromtól volt akkor azt hittem hiszti, aztán azt hogy a tinikor de most 25 évesen is vannak ilyenek.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
