Kérhetek a pszichiáteremtől olyan papírt, amivel igazolná, hogy képtelen vagyok dolgozni?

Nem értitek látom, miről van szó. Az én családom nem egy lecsúszott család. Egyedüli gyerek vagyok, és ők támogatnak engem mindenben. Szerencsére, hogy ilyen szüleim vannak. De mikor említettem anyumnak, hogy közölték velem az önkormányzaton, hogy jövőhéttől utcaseprés....még ő is azt mondta, hogy na azt már nem, meg ne tudja, hogy elvállalom. Neki is szégyen lenne, hát még nekem. Az én önbecsülésem így is zeró. És most nem akarok azzal érvelni, hogy jól nézek ki, azok meg, akiken végignéztem, mikor behívattak tavaly minket, látni lehetett, hogy mind csőcselék, mind piás, fogatlan, ápolatlan, lecsúszott ember. Hogy néznék ki közöttük. És nem lenézésképpen mondom. Én aztán nem nézek le senkit. Legjobban őszintén szólva saját magamat, hogy vannak ezek a pszichés problémáim. De ha beválallnám, ott is emberek között kellene lennem, most tekintsünk el attól, milyen emberek között, a fóbiám ott is előjön. Akinek nincs ilyen problémája, az nem tudja, milyen az, hogy ha már másnap tudja, hogy jelenése van a kórházban, vagy munkaügyön, vagy bárhol, már előző este gyomoridege van, hogy jajj istenem, mi lesz holnap. Eddig meg 3 pszichiáternél voltam, és mindegyik csak annyit mondott, hogy ó csak depressziós vagyok. A fenéket, ismerem a depressziót is milyen az, tény, hogy az is megvan nekem, de vannak annál súlyosabb gondjaim. Viszont ilyen, hogy leszázalékolás, nyugdíj....ilyen fiatalon??????

Én nem akarom feladni, megpróbálnék erőt venni magamon, elmenni egy jó pszichiáterhez, aki tényleg segítene, esetleg pszichoterápiára küldene, és én vinni akarom valamire az életbe. De amennyi rossz dolog az utóbbi pár hónapban is ért, most még nekem ez nem megy, mert teljesen magam alatt vagyok, öngyilkossági gondolataim vannak. Viszont nem akarom feladni. A vendéglátás meg a szakmám, és tény, hogy az kilőve nálam, mikor remegő gyomorral és kézzel mentem ki minden vendéghez. Ha hozzám szóltak is görcsbe rándult a gyomrom. Keresnem kell más munkát. De a tanfolyamra járáshoz is buszra kell ülni. Ott megint előjön a fóbiám. Először ezzel kellene valamit kezdeni.