Mit tegyek hogy elmúljanak a félelmeim? (hosszú magyarázat)

Ez vagy szervi gond, akkor menj dokihoz, vagy lelki, akkor járj utána mitől félsz ennyire. Ha meg tudod nevezni, már fél siker, ha kezelni tudod, akkor nyertél (nekem ez kb 1 évbe telt. Pár hét volt rémes kb 14-16 évesen) 47 f

Szerintem nem Vagy egy buta lány, így ép ésszel fel tudod fogni, hogy amiket gondolsz, az hülyeség. Olvass után inkább mégjobban a dolgoknak. Lehet keveset tudsz, ezért hiszed valóságosnak. Ha jobban kutakodsz a témában, te is belátod, hogy ez mind zagyvaság. Meg kell nyugodni, az létezik, amiben hiszel. És nem azért, mert van, hanem amiért megteremted magadnak. Az agyad nagyon sokszor becsap. Tanuld meg kezelni a dolgokat. Ha az segít, próbálj meg mondjuk tvnél, kis fénynél és rádiónál elaludni. A hangok és a zene elveszi a figyelmed, és nem fogsz tudni másra gondolni. Légy reális, határozott, és bátor. Nem tud ártani az, ami nem léteziK. Csak neked ártanak a negatív gondolatok, amiket magadnak teremtesz. Te vagy a kulcs saját magadhoz, nyisd ki az ajtókat, és járj nyitott szemmel :)

14/L Én sokszor bírom a durva rémálmokat is. Néha ilyenkor arra kelek, mintha zuhannák, súlytalan lennék és meg kell kapaszkodnom az ágyamban. Nem szoktak durva rémálmaim lenni csak 4-10 évesen vettem őket vészesnek, mostmár inkább nevetek rajtuk, hogy az álmomban meg akartak ölni, az ördög megszállt, a törölközőmön lévő cápa életre kelt és bekapott, egy óriás meg akart ölni, de hiába repültem magasabbra és magasabbra az óriás velem nőtt, nem ettem meg a takonnyal töltött palacsintát ezért a suli igazgatója felszállt a magasba és lecsapott rám... rosszabb mint ahogy most azt te elképzeled. :) de így vissza emlékezve nem érdekel ez a sok hülye álom. Volt már, hogy tudtam, hogy álmodom, ezért felmásztam egy óriási kerítés tetejére és onnan lezuhantam egy hegyes dologra, hogy átszúrja a testemet. Imádtam a súlytalanság érzését. Igazából nem éreztem a zuhanást csak a súlytalanságot, ilyennkor a szívem megnehezül és olyan fura érzés, mintha hosszan ilyesztenének meg vagy nem tudom. :) Vedd úgy az rémálmokat, mint a hülyeségeket, ne is foglalkozz velük. A legrosszabb rémálmom az volt, hogy amikor szükségem lett volna rá nem tudtam meg mozdítani a lábamat amikor mentem fel a házam lépcsőjén a sötétben így a bejárati ajtón próbáltam ki menni, de be volt zárva, a konyhaablak felé mentem és a testvérem egy fűrésszel a kezében vicsorgott rám ès aztán... nos igen(ezt háromszor is újra álmodtam, elősször sírtam is), egy másik is van olyan nyolc éves lehettem, már nem emlékszem az álomra, de valami vocsorgó kép volt benne a végén, sikítva keltem fel, sírva és anya szobájába rohantam az este közepén. Megölelni készültem volna amikor újra megláttam a vicsorgó képet villogva az arcánál. Megínt sikítottam aztán már nem láttam így megöleltem. Borzalmas volt, de már képtelen vagyok ilyeneket álmodni. Bár kitudja, most hogy felevelenítettem félek újra eljön ez az időszak. :/ Ne jussanak eszedbe az álmok csak feküdj le. Már vagy öt éve hogy még az álom szót sem ejtettem ki a számon. Csak a pihenésre gondolva feküdtem mindig le, remélem most nem álmodok rosszat. Vagy gondolj egy szép álomra és arra koncentrálj. Én annak idején a pónikra gondoltam, és sikerült is arról álmodnom. :D

Utolsó vagyok. Én amúgy mindig éjeli lámpa fényével alszom el. Sötétben félek tuti, hogy rosszat álmodok. A fény elálmosítja a szeme.m. És nem álmodok ezóta sötétről csak világos helyeket álmodok. Tehát a rossz álomra sincs sok esélyem.