Mostanában folyton pánikolok, valamint furcsán érzem magamat (. ), lehet tenni ellene valamit?

Sziasztok,

19 éves Fiú vagyok, most vettek fel egyetemre.

Eddig teljesen normálisan éltem az életemet, 'minden rendben volt'.

Ha eddig volt valami dolgozat, vagy esemény, nem izgultam szinte semmit, icipicit talán, de semmi különös, azt hittem, hogy ez így is fog maradni. Érettségire viszont ez megváltozott, az érettségiktől még nem 'féltem', vagy nem is tudom hogy nevezzem, az írásbelik előtt, alatt és után minden normális volt.A szóbeli előtti napon, amikor MÉG nem volt szóbelim, csak kitették az időpontokat, viszont már szörnyen éreztem magamat.

Reggel hányingerrel ébredtem, nem is tudtam enni aznap semmit, mikor bementem a suliba, a padon szédültem, majdnem elájultam. Mikor kitették az időpontokat megnyugodtam, hazamentem és semmi bajom nem volt.

Másnap elterelték a figyelmemet a barátok, így akkor anyira nem izgultam.

Azonban Augusztusban nyelvvizsgázni mentem.

Nagyon jól tudok angolul, így tudtam, hogy jól fog menni a dolog, de ennek ellenére szörnyen éreztem magamat.

Mikor elindultam minden rendben volt, kb félúton lehettem, mikor rámtört a hányinger, aznap sem tudtam reggelizni. Mire oda értem megint szédülni kezdtem, mikor leültem a teremben kicsit enyhült a dolog, tehát tesztek közben tudtam koncentrálni, akkor már megnyugodtam, de előtte szörnyen kivoltam.

ezek előtt nem voltam izgulós, viszont mióta ezek történtek ez egy gyakori érzéssé vált.

Gólyatáborba mentem, 4 napra, minden reggel, amikor felkeltem, rosszul voltam, a reggelit nem tudtam megenni.

Nem az alkohol miatt, mert nem ittam sokat (egy napot csak amiatt ki is hagytam, mert azt hittem az alkohol az oka).

Ha el kell menem valahova, néha akkor is rámtör ez az érzés. Görcsbe rándul a gyomrom, kicsit széedlgek, szaporán veszem a levegőt.

Van, hogy ok nélkül, van, hogy egy olyan icipici dolog hozza ezt ki, mint ma, hogy arra gondoltam, a menedzsment alapjai ZH nehéz lesz...

Régen soha nem volt ilyen gondom, most viszont szinte hetente rámtör.

Anyám pánikbeteg, lehetséges, hogy az öröklődött? Esetleg én is az lennék?

Amikor ilyen van, gyakran segít, ha valakivel beszélgetek, nem erről, csak elvonja a figyelmemet és minden rendben van, vagy ha nincs senki mellettem, akkor az orron belégzés és szájon kifújás lenyugtat.

Tudok ezellen tenni valamit? Néha ilyenkor szinte paranoiásnak érzem magamat, vagy nem is tudom,

Kicsit lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de nem nagoyn tudom, hogy mi ez és mit tegyek vele.

Bocsánat, ha hosszú lett a szöveg, remélem valaki tud valamit mondani!