Ki az aki mar teljesen meggyogyult a panikbetegsegbol, szorongasbol, agorafobiabol? Nah es hogyan?

A kognitív viselkedésterápiát csak terapeuta végezhet, ez összetettebb (és hatásosabb), mint egy könyv. Szükséged van erre, mert elvegetálhatsz így egy darabig, de idővel csak rosszabb lesz. Hidd el nem rosszból mondom, de amíg kifogásokat keresel, addig nem fogsz túljutni ezen! El kell menned egy pszichológushoz, akihez rendszeresen járhatsz és időt kell adnod magadnak. A suli pszichologus sehol sem ér semmit, ahhoz ne hasonlítsd a valódi terápiát. Az pedig aki megüti a pácienseit börtönbe kéne záratni. Nem tudom hol élsz, de mindenhol lehet találni normális szakembert, ha mást nem egy közeli városban. Viszont szükséged van erre! Magától nem fog elmúlni, akármennyire is nehéz ezt elfogadni. Nekem is az volt, elhiheted. Az a jobbik eset ami vitaminokkal helyrehozható, de azért ennek bőven megvannak a szintjei, valójában rossz időszaka lehetett, s nem valódi betegséggel állt szemben. Kitartást kívánok, és remélem sikerül jól dönteni! (Az pedig, hogy nem mondod el neki nem feltétlen jó. Értem, hogy miért nem, szép tőled. Arra viszont vigyázz, hogy a magadba fojtás miatt ne legyél túl ingerült vagy túl magadbafordult. Tapasztalat. )

szerintem a kognitív terápia kevés az ilyen komolyabb ügyekhez. rendes terapeutához menj, ne olyanhoz, aki csak a felszínt karcolgatja.

Ja és igen, ennek nagyon mély gyökerei lehetnek. Sokáig csak a jelenlegi helyzetemet boncolgattuk, nem éreztem egetrengető javulást, csak kicsit mindig. Legutóbbi alkalommal a 8-9 éves korszakomat veséztük ki, illetve még 3-4 éves koromról jutottak eszembe olyan dolgok, amik biztosan szerepet játszanak. (hozzáteszem, utóbbi terápia óta hatalmas javulást érzek). Neked is menni fog, te még sokkal jobb állapotban vagy, mint én. Kérlek ne várd meg, míg arra a pontra kerülsz, ahol én voltam... és ami a legfontosabb: MOZDULJ KI! Én még esőben is megyek, de nem telik el úgy nap, hogy minimum 1-2 km-t ne sétáltam volna a városban. Akár csak a közelben, az udvaron, utcában. Mindegy, de 4 fal között minél kevesebbet szabad lenni.

Jól észlelted az állapotod javulását azután hogy visszamentetek 8-9 éves korodig. A dolog úgy áll hogy kb. 6 éves koráig mindenkiben megalapozódik az a mentális bázis amiből majd kifejlődik egy felnőtt egyéniség. Úgy képzeld el mint egy üres polcokkal lévő szekrényt amelyre majd felkerülnek az évek múlásával a tapasztalatok,benyomások,átélt élethelyzetek. A kicsi gyermekkorban ért negatív élmények mivel még logikailag nem tudod magyarázni időzített bombaként ketyegnek a polcon. Bármilyen hasonló esemény később aktiválhatja őket. Ezeket visszafejteni az évek rárakódott történései alól és elrendezni,hatástalanítani nagyon türelmes és aprólékos munkát igényel meg szaktudást.

Holnap megyek terápiára, ismét a 6-10 éves korszakomat fogom kifejtegetni. Ott történt sok meghatározó dolog. Egyébként esetemben poszttraumás-stressz szindrómát állapítottak meg, amit pszichiáterek 2012-es autóbalesetünkhöz kapcsoltak. Valóban, a baleset után 6 hónappal kezdődtek az első tünetek, pánikrohamok, félelmek. Aztán a dokimmal rájöttünk, hogy nagyjából meg semmi köze hozzá a szorongásomnak. Mert kisgyerekkorom eseményei adtak alapot, a baleset csak KIHOZTA. Ami még fontos: a szorongást nem legyőzni, hanem megérteni kell! :) Ahogy egyre jobban értem, milyen félelmem mitől volt, meg a tünetek, annál könnyebb kezelnem.