Már nem tudom mit kéne tennem!?
Sziasztok!
Sajnálom, hogyha hosszú lesz.
Végső elkeseredésemben írok ide, hátha valaki tud jó megoldást, mert én már kilátástalannak érzem az egészet.
Lassan megszámolni nem tudom hány éve küzdök... depresszióval?! Kiskoromtól fogva történtek velem a dolgok. Molesztálás, bántás, verés, cserbenhagyás. Az iskolában mindig csúfoltak, hogy ronda vagyok, mint a bűn és kövér is. Meg azt is a fejemhez vágták, hogy ugyan ki feküdne le velem egyáltalán. Hát, voltak pedig rá, a barátaim. Két barátom volt a mostani előtt, mind a kettő megcsalt. A második megvert és majdnem megerőszakolt. Mindketten azt vágták a fejemhez, hogy az én hibám minden, én hozom ezt kis belőlük, ami lehet, hogy tényleg igaz. Még ők is, akik hajlandóak voltak velem járni, azt mondták, hogy soha többé nem lesz pasim, mert nem is érdemlek senkot, max. egy zsíros hajú, pattanásos kockát. Persze a mostani barátom nem ilyen, de engem az se érdekelne, ha az lenne, csak szeressen. De ő úgy érzem már nem szeret, de ki hibáztatná érte, magamat is képtelen vagyok szeretni, hogy várnám el ezt mástól?
Az az igazság, hogy tudom, hogy beteg vagyok, hogy valami nagyon nem oké velem. Többször próbáltam öngyilkos lenni, az anorexiámmal majdnem sikerült is, de "megmentettek", viszont soha senkinek nem sikerült a lelkemet is megmentenie egyúttal. Nem bírom feldolgozni a traumáimat, azt, hogy úgy kezeltek gyerekként, mint egy felnőtt nőt, hogy állandóan bántottak a suliban és azt sem, hogy hánynom kell ha a tükörbe nézek. 24 éves vagyok és egy senkinek gondolom magam.
A munkámban sem becsülnek meg, mert ronda vagyok és csendes. Soha nem szólók, vagy állok ki magamért, csak emészten magam belül. A gyomrom nap, mint nap fáj, bőgök és megint az öngyilkosságon gondolkodok. Egyszerűen nem bírok magammal kibékülni, hogy képes valaki ennyire utálni magát. Az egyetlen embert, akivel 24/24-ben együtt kell élnie.
Pszichológus, tudom... Nem segített, nagyon nem. Talán tényleg én vagyok elcseszett és jobban járna mindenki, hogyha végre cselekednék önsajnáltatás helyett. Tudom.
Azt is, hogy sok kommentet fogok kapni, amiben bántani fogtok, vagy azt fogjátok írni, túl hosszú, nem olvasom el, stb. De azért egész jó volt ide leírni ezt, mégha nem is változik semmi.
De azért persze elfogadok konstruktív hozzástólásokat.
válasza:Köszönöm a válaszod.
Sokat gondolkoztan a pszichiáteren is. Elvégre, ha valahogy még le akarom élni a hátralévő életemet, akkor talán a tabletták segítenének. Végülis egy próbát megér. Csak 10-en valahány évesen szedtem Prozac-ot, azt se sokáig, mert a drága anyám megtiltotta (ő, a gyógyszerfüggő). Na mindegy. De igazából van egy félelmem is ezzel kapcsolatban pont ezért... Vajon nem szokok rá, tudod úgy továbbra is szellemi munkásként funkcionálni, stb
Nem hiszem, hogy pszichológussal kísérleteznék még egyszer. Nekem már annyi is jó lenne, ha egy plasztikai sebész foglalkozna velem inkább. Tudom, ez most kicsinyesnek tűnhet, hogy mindeb után csak a külsőm érdekel, de jelenleg ezt az egyetlen "megjavítható" dolgot látom (a többi seb úgysem forr, hegesedik be), talán akkot egy fokkal több bátorságom lenne egyáltalán hozzászólni az emberekhez, vagy rájuk nézni. Egy boltba nem merek bemenni szinte, mert félek hogy bántani fognak.
Össze-vissza is írok, teljesen széthullik az agyam már...
Még egyszer köszönöm a válaszod, a pszichiátert megpróbálom.
válasza:Szia kedves 13 éves lány. Én sajnálom, ami veled történik... Nem értem mivan a mostani generációval? Miért bántanak másokat, mire jó ez? Téged miért bántanak? Ha gondolod írhatsz nekem, bár nem tudom milyen tanácsot tudnék így adni neked, nem akarlak lehúzni a mélybe, de állítólag jó ötleteket és tanácsokat adok... másoknak persze, mert én nem fogadom meg.
Köszönöm, hogy írtál. Lehet, hogy másik pszichológus talán segíthetne. Tavaly felvettem a kapcsolatot az Eszter Alapítvánnyal, de ők ugye már nem "léteznek" effektíve, de egy férfi írta nekem, hogy járhatnék hozzá magánban. Csak jelenleg nem sok pénzem van. Azért lenne ő talán jó, mert a szexuális bántalmazottakra van specializálódva. Talán az a baj, hogy korábban nem ott próbálkoztam. Mondjuk nem is mondtam soha senkinek el ezt eddig. A barátom tudja egyedül, de ő se mindent, mert még nekem se sikerült minden emlékképet kitisztítanom. Talán mert nem is akarom.
Megint fecsegek csak össze-vissza. Sajnálom.
Írhatsz nyugodtan, akár privátban is. Hátha..
Köszönöm neked is Eszter.
Az a baj velem és tudom, hogy ez úgy jön le, hogy nem is akarok megváltozni, de nagyon elfáradtam. Nem akarok pozitív gondolatokat, csak pihenni szeretnék. Nem látom be sajnos, hogy egy pszichológus miben tudna nekem segíteni. Meghallgat? Attól nekem nem lesz jobb. Akkor mit tudna segíteni? Sajnos rossz tapasztalatom van és engem inkább még jobban visszavetett a gyógyulásban. De ez nem most volt, talán tényleg adhatnék egy esélyt. Egy utolsót.
Szegény páromat sajnálom. Nem érdemli ezt meg tőlem.
válasza:Szia!
Szomorú lettem mire elolvastalak. Azért veszem a fáradtságot, hogy válaszoljak, mert tényleg úgy nézem nagyon mélyen vagy.
Neked súlyos sérüléseid vannak, amit kiskorodban szenvedtél el a molesztálásokkal. Nem tudom ki molesztált, szüleid (annál rosszabb) vagy idegen, de ezek olyan sebek, amelyeket pszichológusok sem vagy alig tudnak kezelni. Ha jól következtetek, minden problémád forrása ez, emiatt sokkal érzékenyebben reagáltál a későbbi kelletlen csúfolódásokra, bántásokra. Sérült a lelked.
Azt mondod nem vagy szép, ez egyértelmű utalás arra, hogy utálod önmagad, ahelyett hogy elfogadnád. És mi van ha tényleg nem van szép? Minden ember olyannak születik, amilyennek megteremtik. (Igen én hiszek Istenben)
Valakit szépnek, de butának, valakit csúnyábbnak, de okosabbnak teremtenek. Minden ember értékes, és senki sem a magányra lett alkotva. A szépség egy múlandó dolog, azok a lányok akik most szépek, idővel úgy is megöregszenek, ha visszaélnek ezzel a tulajdonságukkal, akkor öregebb korukra még csúnyábbak lesznek. Miért van az, hogy kevés kiegyensúlyozott idős ember van? Azért mert testüket átadják a szexuális rombolásoknak. Hidd el, hogy a folyamatos depresszió, önsajnálat is kihatással van a szépségre, de ha elfogadod önmagad, megbocsájtasz azoknak az embereknek akik a sok rosszat elkövették ellened, akkor nem lesz tovább min idegeskedned. Ez egyedül nem fog menni...
Mint mondtam, én hiszek Istenben, és tudom, hogy megváltoztatja az emberek szívét Jézuson keresztül. Talán nem ilyen válaszra számítottál, de kereshetsz ideiglenes megoldást, kereshetsz gyógyszereket, amik elnyomják a fájdalmad, régi sérelmeket, viszont egyedül csak Jézus tudja begyógyítani a sebeidet véglegesen. Nem számít mennyi bűnt követtél el, csak az számít, hogy elfogadod-e Jézus érted elszenvedett kereszthalálát. Szerte a világon rengeteg ember vállát problémák tömeglege nyomja, küszködnek és emberi megoldásokat hajszolnak eredménytelenül, az a kevéske ember aki Jézust választja furcsa módon mindig kilábal a kakiból. A világ jelenleg Jézus ellen küzd, mert a gonoszság miatt meghidegültek a szívek. Pedig Jézus azért halt meg, hogy minden bajunkat, szenvedésünket, betegségünket, legyen az lelki vagy testi elvegye. Kedves kérdező, ha valóban a padlón vagy, akkor egy próbát megér, nem? Jézust keresd, hívd, és a problémád ha nem is egyszerre, de folyamatosan megoldódik. Ehhez azonban az életedet úgy kell élned, hogy az Istennek tetsző legyen. Az Istennek tetsző élet nem eredményez depressziót, lelki sebeket, és bűnt, amelynek a fizetsége legvégül úgy is halál. Kezdetnek elég ha imádkozol Jézushoz, hogy segítsen. Olvass Bibliát, azon belül is az Újszövetséget. Ha azt gondolod, hogy a körülötted lévő emberek akik nem hisznek Istenben, de mégis jó életük van, hát mondok én valamit: az emberek lelke üres, hiánypótlónak keresnek különböző tevékenységeket, hobbikat, barátokat, barátnőket, de azt az űrt csak Isten tudja betölteni. Mint ahogy Blaise Pascal mondta: "Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva."
Csak segíteni szeretnék a válaszommal, saját döntésed megfogadod-e, vagy nem. Viszont nyugton állíthatom, sem Jehova tanúja sem más szekta tagja nem vagyok. Egy keresztény fiú válaszát olvashattad.
válasza: válasza:Szia!
Nagyon sajnálom, ami veled történt. Ilyenkor úgy érzem a saját problémáim nevetségesek, ehhez képest. Valószínűleg nem is éltem volna túl.
Nem hiszem, hogy csúnya lennél, vagy hogy nem érdemelnél párt sőt! Én úgy gondolom, hogy nagyon is megérdemelnéd, hogy legyen valaki aki úgy szeret ahogy vagy :-)
Nem járna jobban senki sem, ha meghalnál. Hidd el, lenne ember, akinek hiányoznál.
Én is javaslom, menj pszichiáterhez. Ha hozzászoksz, amit ad a kezelés végén segíteni fog, hogy tedd le. De most őszintén, ha gyógyszerrel jobban érzed magad akkor? :-)
Szerintem ezek miatt, amik veled történtek utálod magad, bár nem vagyok pszichológus. Az iskolai csúfolódást én is átéltem, és a molesztálás nélkül is elég nehéz volt. Én is utáltam magam sokáig, (még mindig ha őszinte akarok lenni), hibáztattam magam, miattam csúfolnak.
Nem vagy elcseszett! Nehéz elhinni, igen üres vigasztalásnak tűnik, de így ismeretlenül is azt mondom nem vagy elcseszve :-) Ilyenek után sokan már felvágták volna az erejük de te itt vagy és élsz.
Gyógyszerektől ne félj. Engem is tompítanak, de nálam egy kv egyensúlyozza reggel a zombiságot :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!