Pszichiatrian tobb napon keresztul voltal mar bent?

Csak nem a "It's a kind of funny story" (magyar címét nem tudom :| ) filmet nézted meg? :D

Egyébként egyetértek a második válaszolóval, nem sokkal különb ott az élet mint más osztályokon, mindenhol azért vannak az emberek, hogy meggyógyuljanak.

Nálunk kb mindenki melegítőbe/cicanaciba és pulcsiban volt, amikor ott voltam.

Mo-n még az sem nagyon kerül pszichiátriára akinek nagyon nagy szüksége lenne rá, szóval egy két öngyilkos gondolatért nem kerülsz be...

Mi 6an voltunk két szobára , abból 3 öngyilkossági kísérlet miatt, 2-en anorexia/bulémia miatt, én pedig pánikbetegség és szorongás miatt. Mindenki 18 alatti lány volt.

2 hétig voltam, és én is jobban éreztem magam, mint otthon... Persze kaptam gyógyszert ami beállítottak, de ami ott fontos, hogy egy biztonságos közegben érzed magad, és elmondhatod a problémáidat, a dokidnak, vagy a szobatársaidnak, senki nem fog meglepődni semmin ... Ahol én voltam, ott legtöbb lány/nő öngyilkossági kísérlet miatt volt bent, de volt aki idegösszeomlást kapott... kiforgatták a vagyonából a pasit, volt egy srác aki szétverte a saját lakását sok volt a pénz meg a kokó ... Volt alkoholista, aki elvonóra jött stb.

Reggel felkelés reggeli, később torna, csoportos foglalkozások, aztán a kezelő orvossal beszélgetés... Ugyanúgy mint más osztályon megvan a napi program, ha minden jól megy hamar rájön az ember, hogy mire nem lett szocializálva... És aztán az életben lehet ezen változtatni... Ajánlom a 28 nap című filmet !

Igaz nem mostanság de pár éve 3 hétre én bennfekvő voltam egy klinikán mondhatni a pszichiátriai betegségekre szakosodott. 3-an voltunk egy szobában,ébredés majd bevetettük az ágyunkat megmostuk az arcunkat és sorban álltunk reggeliért. Visszavittük a szobába de le lehetett ülni az ebédlőben is. Megreggeliztünk,utána gyógyszerosztás nos ott tényleg ott kellet lenyelni a nővér előtt.

Kimentünk a dohányzóba ott asztal körben székek és beszélgetünk. Szabadon mászkálhatunk ébresztőtől takarodóig minden tárva nyitva volt. Szomorú voltam mikor hazaküldtek mert néhány frissen szerzett barátomtól el kellett válni. Itthon meg egész nap egyedül voltam....mivel mindenki dolgozott.

Reggel felkelsz, majd reggeli. Gyógyszer osztás a szobában és jön a reggeli vizit. Ebéd, déli bogyó. Vacsora, gyógyszer és esti vizit.

A napjaim mindig a hangulatomtól függtek.

Volt, hogy egész nap aludtam/feküdtem, nem ettem/ittam, nem beszéltem senkivel (még az orvosokkal sem nagyon).

A legtöbbször zenét hallgattam, filmet néztem, naplót írtam, olvastam és a barátaimmal + betegtársakkal beszélgettem. Rendesen felöltöztem és rendet tartottam magam körül. Mindenre nyitott voltam és még a nővéreknek is segítettem az ágyazásban.

De emlékszem sok olyan napra, amikor szinte egész nap tornáztam vagy éppenséggel kisminkeltem magam és egyfolytában énekeltem és táncoltam.

Öngyilkossági kísérlet után kerültem be 5-6 hétre. Egy huzamban ez volt a leghosszabb. Ezenkívül még volt, hogy bent kellett maradnom: rohamok, falcolás, öngyilkossági késztetés miatt. Na meg persze akkor is, amikor a borderline személyiségzavarom az olyan állapotba kerített, hogy nem tudtam normálisan ellátni a mindennapi kis rutin feladataimat.

(Az elmúlt egy évben minden hónapban be kellett, hogy feküdjek.

20L

Hidd el utolsó, hogy ez nem kikapcsolódás. Öngyilkossággal vagy annak késztetésével kerültem be többször, de borderline személyiségzavarom van.

Amikor bent kellet lennem, akkor a folyosón lévő ajtón sem mehettem ki. Hangot hallottam, ami szinte folyamatosan mondta a rosszabbnál rosszabb dolgokat. A környezetemben mindenki a kórházat látta a legjobb megoldásnak, hogy ne csináljak semmi hülyeséget. Nem egy leányálom, még akkor sem, ha az ember talál ott barátokat.