Miért diagnosztizáltak nárcisztikus-hisztrionikus személyiségnek? Nem tartom igazságosnak!
Leszögezném hogy férfi vagyok és szóval elmentem egy dokihoz mert nagyon rosszul éreztem magamat. Szorongtam, izgultam ezen felül állandó dühkitörések és veszekedések miatt úgy éreztem hogy kezdenek tönkremenni az idegeim a sok vita végett. Ezen felül elég nehéz dolgom van a suliban is mivel elég színvonalas és kőkemény oktatói gárdájú egyetemre járok és ott is helyt állok keményen ami bizony idegileg kimerít és lefáraszt.
Az ottani csoporttárs barátaim nem képesek megfelelő és elegendő támaszt nyújtani nekem bár igaz hogy segítenek a felkészlésben és adnak tananyagot meg súgnak ZH- közben de ezen felül lelkileg nem támogatnak ahogy azt igényelném. Haveromat elhívom sörözni erre elkezdi hogy megy haza mert fontos dolga van. Erre nagyon harapok mert szeretnék mindenkivel jóban lenni!!
Aztán az otthoniakkal se jó a viszony mint már említettem feljebb veszekedések vannak folyton amiket sose én kezdek mindig szenvedő alanya vagyok. De már megszoktam én vagyok a családban az akin fát lehet vágni mert bírom a beszólást és kritikát még ha fáj is!
Szóval mindezek miatt amiket fent leírtam elmentem egy doktornőhöz aki igen színvonalas magánklinikán praktizál igaz nem kevés pénzért de hát a gyógyulásért mindent. Elmentem hozzá bemutatkoztam és megdícsértem a lakását és a gyönyörű magánrendelőjét. Tényleg szép volt jó ízlésre vallott a doktornő öltözete és viselkedése kifogástalan volt először. A modora mint egy úri asszonyé nem volt ripacskodó hanem olyan szentimentális. Nagyon szép nő volt sőt gyönyörű.
Beszélgettünk elmondtam a panaszomat hogy szorongok meg ideges vagyok sőt dühkitörésekre hajlamos vagyok és voltam eddig is. Nagyon intelligensen bólogatott látszott hogy megértette a panaszomat mert okos nő. Aztán mondta hogy és mennyire zavar mondtam neki hogy nagyon. Először is diagnosztizált kevert szorongásos-depresszív zavarral majd beállította a gyógyszeres kezelést ami szorongásoldó (frontin) és antidepresszívum (ASENTRA) volt. Mondtam neki hogy én a legújabb antidepresszánst szeretném megkapni mert a panaszaimhoz az való. Erre mondta hogy ha ez hatástalan lesz akkor megfontolja. Na most ezt a asentra-t szedem már jó pár hete és azt kell mondanom hogy hat. Igaza volt a doktornőnek hogy nagyon hatásos bár régi de jó gyógyszer! A frontint minimális dózisban szedem mert ugye nagyon nyugtat és altat ami nem jó főleg hogy erős egyetemre járok ahol rengeteget tanulok sokszor még éjszaka is és nehezen tudnák fentmaradni ha szedném nyakra főre ezt a frontint. De amikor izgulok vagy felmegy a pumpa akkor bizony beveszem mert úgy érzem kell.
Ezután felvett egy élettörténetet az alapján azt mondta hogy valószínűleg személyiségem is rossz. Ezmiatt került sor az ún. MMPI tesztre amit körülbelül másfél órán keresztül töltöttem ki. Doktornőm szerint én voltam eddig az egyik legőszintébb páciense a tesztre adott válaszok alapján. Viszont jelentősen megemelkedett a Hy és még pár skála 80 fölé ment. Így diagnosztizált Hiszteroid (Hisztrionikus) személyiségzavarral mely mellé nárcisztikusnak is nevezett.
Ez már nem tetszett. Felcsattantam és ki kértem magamnak ezt a beskatulyázást. Utálom ha önimádónak neveznek meg még ilyen-olyan személyiségzavarosnak mert ez szerintem egy olyan kategória ami bárkire ráhúzható. Kérdeztem embereket hogy mit gondolnak erről a diagnóisról. Egyik haverom azt mondta hogy lehet hogy van valamilyen zavarom de nem vagyok önimádó mert nem imádom magam. Teljesen egyetértettem vele. Most arra gondoltam egyetemi pszichológust is megkérdezem mit gondol erről mert nem hinném hogy önimádó lennék.
Még mielőtt valaki megkérdezné ez miért fontos elmondanám hogy diagnózisaim alapján fog zajlani a több éves pszichoterápiás kezelésem ami hetente/kéthetente órás üléseket jelent. Szóval azért fontos mert nem akarom hogy rossz diagnózis alapján kezeljen egy pszichiáter szakrovos!
válasza:A leírás alapján elég sok a hasonlóság az én exemmel, aki mellett tizenévet húztam le és jó 2 éve derült ki számomra, hogy egy nárcival éltem együtt....azért vmennyire ismerem. Kb. ő is így írt volna, mondjuk őt egyáltalán nem zavarta, hogy a végén már lenárciztam, nem tiltakozott (annyira nem tudhatta hogy ez pontosan mi, mert engem érdekel nagyon a pszichológia).
Az jön le az írásodból - bár nem sok az tény -, hogy mindenki figyelmét szereted magadon érezni, elvárod, hogy veled foglalkozzanak. Az exemnél ez abban merült ki, hogy folyton csajozott, virtuálisan is, kellett neki a megerősítés, hogy még jó pasi vagy a fene tudja. Te a csoporttársaid segítségét hiányolod - Te hogy segítettél nekik?
Aztán, én ha dokihoz megyek magánrendelőbe, eszembe nem jut a lakását dícsérni - ez valami elterelés, amit az én exem is folyton folyvást alkalmaz.
Akkor azt írod, hogy Te a legjobb gyógyszert akarod, ergó szerinted Te jobban tudod az évek óta praktizáló doktornőnél tapasztalatok híján (!!), hogy mi való Neked...
A következő, hogy felkapod a vizet az első "kritikára", magyarul nem tudod kezelni, ha valaki esetleg nem pozitívat mond Rád.
Javaslom, hogy menj el egy könyvtárba, vannak a Veszélyes személyiségek c. könyv például és ha úgy érzed, hogy elviseled a krtitikát, akkor a közel 200 pontos tesztet töltesd ki a legjobb ismerősöddel - aki szted a legjobban ismer Téged - aztán majd meglátod az eredményt.
válasza:Szia!
Én nem vagyok pszichológus, de imádom a pszichológiát és a nárcisztikus személyiségről nagyon érdekel, rengeteget olvastam róla. (Az egyik jó barátom, bár az évek alatt ő pozitívan fejlődött is, már nem is igazán gondolnám, hogy nárcisztikus, legalábbis változott idővel.) :)
Előre leszögezném, végigolvastam a válaszokat és a te reakcióidat, és amit írok azt a te kérdésere, építő jelleggel írom:
- Amit a 9-es írt, abban pl nem volt semmi támadó, sőt, okos dolgokat írt neked.
Igazából a legtöbb válaszoló nem támadott, az első sem, és őszintén szólva a kérdésedből még nem jött le nárcisztikus vonás, de már az első hozzászólásodban igen. ÉS utána szép sorban a többiben is.
2 nárcival találkoztam, de nem egy kategória a 2. ( Az egyik a jó barátom)
Ő pl semmilyen heves indulatot nem fejezett ki SOHA, látszólag legalábbis, és rohadt meglepő volt, amikor egy apróságon mégis kiderült, mennyire felhúzta magát, miközben semmit nem mutatott felénk. Írtó nyugodt volt, soha semmilyen érzelem, pláne nem heves nem volt jellemző nála. Nála egyébként emellett volt(ak) más szermályiságbeli problémák is emellett).
Amik utalnak a nárcisztikus dologra nálad:
- a nárcisztikus általában a legkisebb kiritkára (vagy amit annak vél(!)) hevesen reagál. (Ahogy te is tetted a hozzászólásaidban.) Az én barátom szimplán nem mutatott kis semmilyen érzelmeket, sőt, sokat megjátszott, én ezeket észrevettem. De valójában ezek nála is megvoltak belül, ahogy írtam)
- Ahogy igényled mások figyelmét és csodálatát, szeretét
- egyedinek és különlegesnek tartod magad, bár hozzáteszem sokan nem szeretjük a beskatulyázást
- Te jobban tudod a dolgokat, mások nem érthetnek meg és mind hülyeségeket mondanak.
- Nem szereted, ha megmondják mit csinálj ( pedig itt csak tanácsokat írtak belátásuk szerint). Utálod, ha más akarja megmondani, mit tegyél, pláne az utasításokat nem szereted.
- a környezeted/körülményeket okolod a dolgokért, "mellettem állnak, de nem tesznek meg MINDENT", annyit, amennyit elvárnál. ( elvárod, hogy ne menjen el este "fontos dolog" miatt, mikor te ott vagy. Te legyél az első mindig.
Ugyanakkor az én barátom is imádta, amikor önzőnek és seggfe.jnek lett titulálva, élvezte ezeket a visszajelzéseket. Míg a másik nárcisztikus teljesen ugyanúgy reagált, ahogy te is.
Ezért írta a 9-es is, hogy ezek a "cimkék", ahogy te írtad skatulyák csupán, de mindig az egyént kell nézni.
Most sok minden jutott eszembe, míg olvastam az irományokat itt, de talán nem hagytam ki semmit.
U.I Jó dolog, hogy úgy döntöttél, hogy jobb ember akarsz lenni. A legtöbb nárcisztikust nem zavarja ez a probléma, és egyáltalán nem is akar változtatni, mert nem látja, hogy ez neki gond lenne. Szóval tök jó, hogy te meglépted ezt. Az emberi kapcsolataid minőségén biztos javítani fog., és úgy látom ez is célod.
válasza:A nárcisztikus ember nem önimádó, hanem öngyűlölő a leke mélyén és csak önimádatnak látszik az a manír, amit elkövet azért, hogy szeressék, csodálják, felnézzenek rá.
A düh pedig annak a jele, a szakma narcisztikus dühnek nevezi, amikor a nárci nem kapja meg az általa vélt szinten őt megillető tiszteletet és a kegyetlenségig fel tud csattanni. Szerintem lehetsz nárcisztikus, kérdező, de ez a diagnózis nem megvető, nem hibáztató, csak feltáró.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!