Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » SEGÍTSÉG! Apám skrizofrén?!?...

SEGÍTSÉG! Apám skrizofrén?!? SEGÍTSÉG!

Figyelt kérdés

Sziasztok!

Hol is kezdjem....

A történet eléggé hosszú lesz így csak tényleg olyanoknak ajánlom akik valóban segíteni szeretnének.

Történt vagy 8-10 éve hogy apám igencsak elkezdett furán viselkedni.

Aki ismeri ezt a betegséget annak úgy hiszem nem kell részleteznem.

De mégis dióhéjban, paranoid rohamok, állítása szerint sugározzák az agyát, őt figyelik, összeakarják törni az autóját, csesztetik a belső szerveit...

Nyilván valóan ezt nem ilyen kulturált formába.

Annak idején majdnem válás is lett a dologból anyum részéről hiszen csaknem apám állásba is került ez az egész.

Anyum elment vele orvoshoz mivel a cég ahol dolgozik kötelezően kiírta, hiszen ott is mondogatta a dolgait.

Ez idő alatt táppénzen volt, szedett valamilyen gyógyszert, már ha éppen beszedte és nem dobta ki a kukába, vagy tett úgy mintha beszedte volna.

Elmúlni azonban sose múlt el ez az egész.

Tünetei azóta csökkentek, olyan mértékű és durva kiborulásai azóta nem voltak de időszakosan így is előfordul hogy fentebb említetteket mondogatja.

Most itt vagyok 18 éves fiú létemmel és azóta rossz viszonyt táplálok apámmal.

Jellemző rá azóta az hogy egy dolgot képes egy nap elismételni vagy százszor hiába beszéltük már át pár óra múlva újra megkérdezi.

Hogy is mondjam... teljesen semlegesen viszonyulok hozzá, legalábbis eddig ez így volt.

Érettségi után állok és halasztottam továbbtanulás előtt, mondván újra csinálnám az érettségit egyes tantárgyakból hogy sikerülhessen egyetemre járnom.

Ebből adódóan most eléggé sokat vagyok itthon amit hol tanulással hol pihenéssel töltök, így hát alapból is az utóbbi időben rengeteget szembesülhettem ezekből a dolgokból, de mostanában főként ugyanis szabadságon van jó ideig.

Nagyon nehéz nekem erről beszélnem... anyumon kívül soha senkivel sem beszéltem erről ezidáig.

Nagyon úgy érzem ez így nem jó és nem lesz jó vége.

A helyzet az hogy vannak jó pillanatai támogat pénzügyileg is továbbtanulást is akarja habár ott nem egyezik minden téren a véleményünk.

De ezzel képtelenség így élni és úgy gondolom munkahelyén sem fogják sokáig megtűrni ha ott is úgy viselkedik.

Anyummal ahányszor beszéltem vele, látom rajta őt is nagyon rosszul érinti főleg azért mert engem is és, főleg mióta beszéltem róla erről hogy ez mennyire bánt engem.

De azt kérdi mit tud csinálni?

Gyógyszeres kezelés kellene neki, hogy szinten tartsa de apám nem ismeri el hogy ő beteg lenne.

Utóbbi időben kezdem azt érezni ezek a "rohamai" is egyre gyakoribbak.

Én úgy gondolom egyetlen helyes döntés ebben a helyzetben az lenne ha anyum otthagyná apámat.

Nagy valószínű erre rá is tudnám őt venni, hiszen nagyon jó kapcsolatom van vele.

Azonban szégyen, nem szégyen, én már hosszú ideje nem tekintek apámra úgy mintha az apám lenne.

Sajnos ha anyum elválna apámtól eléggé nehéz helyzetbe kerülnénk, hisz van egy féltestvérem anyum első félresikeredett házasságából is aki velünk lakott hosszú ideig,

de mi elköltöztünk és most már csak a testvérem lakik abban a lakásban.

Azonban mindkét lakás apám tulajdonában van.

De még ha ezt nem is nézzük és sikerülne ezt a helyzetet megoldani, anyám nem tudna engem eltartani, mert nagy valószínű akkor a bátyjámat is kitessékelné a házából apám. Így hárman maradnánk.

Nem hogy egyetemre nem tudnék majd menni, de egyáltalán megélhetésünk is fene tudja hova kerülne.

Egy alternatíva lenne Anyum vonalán lévő rokonokhoz menni, azonban kis városban élünk ők pedig egy 20-30 km-re lévő kis faluba ...

Anyum és a bátyjám munkahelye sem tudom hogyan lehetne megoldható.

Illetve nagy valószínű hogy én is ezzel egy időben kénytelen lennék munkába állni.



Így hát tanácsot szeretnék kérni azoktól és olyan emberektől akik már mentek át hasonlón.

Hogy lehet ezt átvészelni, illetve mi a legjobb döntés és megoldás?

Úgy gondolom, ha ilyen van egy családban ez eléggé mérgezi az embert.


Bántani fizikailag egyikünket sem bántott még ezidáig.

Úgy gondolom tőlem egy kissé tart is legalábbis mikor a normális felét mutatja. Azonban mégis bennem bízik meg jobban anyám és jómagam közül.

Viszont mikor rájön egy egy ilyen "roham" rettentően ijesztő dolog tud lenni.

Régen köpni nyelni nem tudtam lefagytam.

Ma azonban már vagy elengedem a fülem mellett.

Vagy közlöm vele engem ne zaklasson az összeesküvés elméleteiről.

Teljesen kitud fordulni magából.



2016. dec. 19. 22:23
1 2
 11/11 anonim válasza:

Más körülményekkel, de az én szülőm is skizofrén volt.

Én azt tanácsolnám, hogy költözz el és amellett próbálj meg segíteni neki, mert előfordulhat, hogy nem reménytelen.

Ilyesmire gondolok (beszélj erről egy pszichiáterrel):


"A tablettákkal könnyebben együtt lehet élni, még ha naponta kell is bevenni őket. Ad a betegnek egy szabadságot, hogy akkor veszi be, amikor akarja. Ez az, ami problémát is okozhat szkizofréniával élők esetében, mert a betegség gyakran a tudat hiányával jár, és a gyógyszer részleges szedése a betegség rosszabbodásához vezethet. Ennek hatására lettek kialakítva a hosszú hatású injekciós készítmények."

2016. dec. 28. 20:34
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!