Mit csináljak nem birom már?

Nem tudom hogy megy a TB. :(

De most akkor te munkanélkülinek be vagy jelentve?

Figyelj, ne a múltra és arra az öt évre gondolj, hanem arra ami előtted van. Hogy ez csak öt év, de te még lehet fogsz negyvenet élni emellett. És azzal bizony kezdeni kell valamit. :)

Szia!

Én érettségi időszakkal együtt fél évet töltöttem itthon annyi különbséggel, hogy van barátom akivel hétvégente együtt tudok lenni. De borzasztó volt így is az a fél év semmittevés. Gyakorlatilag annyiból állt az a fél év, hogy felkeltem, reggeliztem, sorozatot néztem vagy laptopon játszottam, fetrengtem az ágyon és aludtam. Nem mentem sehova mert nem volt kivel, nem csináltam semmit. Nagyon rossz volt és hiányzott az előrelépés, már úgy voltam vele, hogy mindegy mi csak legyen már valami mert nem bírom az állandó otthonlétet. Pedig szeretek itthon lenni és suliban mindent megadtam volna, hogy itthon lehessek. Ugye regisztráltam a munkaügyibe ahonnan egyszer jött egy e-mail, hogy milyen tanfolyamok indulnak. Az egyikre jelentkeztem de nem vettek fel. Újabb 2-3 hónap itthon. Ismét jött egy e-mail, jelentkeztem egy másik tanfolyamra és azt hittem nem sikerült a felvételi már megint, de mégis felvettek pedig tényleg nagyon gyenge lett. Most lesz a vizsga, aztán nem tudom hogyan tovább. Nem az a szakma amit szerettem volna, ez elég távol áll tőlem de valamerre muszáj volt lépnem. Majd később elvégzem azt amit szeretnék hiszen sose késő. A mai világban már nincs olyan, hogy késő... Vannak akik 50 felett tanulnak szakmát meg mennek egyetemre. Nekem is van egy 60 éves csoporttársam. Nincs abban semmi. Úgyhogy te 25 évesen igencsak az elején vagy.

Azt elhiszem, hogy rosszul vagy de ez az állandó bezártság és monotonitás miatt van. Pont abban a korban vagy amikor a korosztályod fele házasodik meg gyereket vállal és ez még rosszabb érzéssel tölt el hiszen te is vágysz rá. Csak ilyenkor legyen előtted, hogy ha ők így vannak, akkor te miért ne lehetnél?! Szerintem az is jót tenne neked ha csak egy egyszerű bevásárlóközpontban munkát vállalnál. Nem nyugdíjig csak, hogy legyen egy kis pénzed és legyen sikerélményed és emberek között lehetsz, talán barátot is találsz. Az a baj, hogy ameddig nagyon depis hangulatod van és szinte képtelen vagy a pozitivitásra addig nem nagyon lesz pozitív változás. Közhely de így van. Saját magamon tapasztaltam. Tudni kell húzni egy vonalat, hogy akkor most itt elég volt ebből és szépen apránként elkezdek változtatni a dolgokon. Nem volt hiába az az 5 éved. Mivel feltetted ezt a kérdést szerintem meghúztad azt a vonalat. Tenni akarsz csak nem tudod hogyan. Ez az 5 év jó volt arra, hogy meghúzd azt a vonalat. Ez is közhely és lehet, hogy nem akarod de jót tenne ha tudnál beszélgetni valakivel. Ha nincs kivel akkor marad a pszichológus. Nem vagyok ennek a híve mert sokszor többet ér ha olyannal beszélgethetsz akit ismersz, közel áll hozzád de a pszichológusok talán jobb tanáccsal tudnak ellátni de azt semmiképp nem szabad hagyni, hogy gyógyszereket szedessenek veled. Azt az egyet nem! De tényleg NEM! És az öngyilkosság is hülyeség, hiszen akkor esélyed sincs. Akkor végképp esélyed sincs, hogy boldog legyél. És akkor ha tudnád elmondhatnád, hogy az elmúlt 25 éved hiábavaló volt.

A legjobb lenne ha kicsit más szögből tudnád nézni a világot. Ha meglátnád a szépet is. Én ajánlanám neked, hogy ismerkedj az interneten mert én konkrétan a badoon ismertem meg a barátomat akivel már 4 éve együtt vagyok csak azon kellene változtatnod, hogy kicsit pozitívabb legyél. Szintén közhely de az emberek ezt érzik. Ha egy lánnyal elkezdenél beszélgetni és azt mutatnád vagy éreztetnéd, hogy az életed egy nagy rakás kaki akkor nem szeretne veled beszélgetni mert ő is rosszkedvű lenne. De ha lazán, humorosan állsz hozzá akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy beszélget veled. Ha le is ráz lehet próbálkozni többször is. A lényeg, hogy sose szabad feladni. Ismét egy közhely :D

Mást nem nagyon tudok neked tanácsolni sajnos. Lehet, hogy ez sem segít de hidd el, hogy mindig van kiút mindenből csak változások kellenek hozzá. Azt kellene kitapasztalni, hogy hogyan tudsz változtatni. Én nem tudom hol laksz, milyen lehetőségeid vannak és nem ismerlek, emiatt nem igazán tudok neked használhatóbb tanácsokat adni sajnos. De remélem, hogy rendbe fogsz jönni!

A végére pedig küldenék neked egy zenét. Nem biztos, hogy tetszeni fog de szerintem egyszer mindenképp meg kell hallgatnod, csak koncentrálj a szövegre!

https://www.youtube.com/watch?v=kGu_ggrxcEk

#13 vagyok.

Még annyit hozzátennék, hogy régen sok rosszat kívántam magamnak. Utáltam magam kívül-belül. Olyat kívántam magamnak, hogy legyek beteg, hogy figyeljenek rám mások. Rohadt nagy hiba volt, ugyanis mikor elkezdtek rendeződni a dolgaim szarul lettem, kiderült, hogy szívbeteg vagyok. Azóta is iszom a levét. Néha olyan sz@rul vagyok, hogy halálfélelmem van, hiába megyek orvoshoz. Régen szerettem volna meghalni, azt gondoltam senkinek nem hiányzom majd meg amúgy is állandóan bántottak éveken keresztül lelkileg a suliban, mondhatni lelkironcs voltam. Miután felfogtam, hogy szívbeteg vagyok és ez mit jelent megváltoztam. Most már értékelem az életet és sokat adnék érte ha nem érezném folyton a saját szabálytalan szívverésemet ami egyszer az egekben van, máskor meg a földön. És nem kéne félnem, hogy mikor áll meg vagy hol fogom egyszer összeesni. Utólag arra gondolok, hogy ez a sulis évek miatt alakult ki de nincs bennem harag. Már az egyik volt osztálytársammal aki folyton szekált sokat beszélgetek a facebookon, mondhatni barátok lettünk. És ennek örülök. Szóval vigyázz erre is. A lelki panaszok súlyos fizikai panaszokká is átalakulhatnak..nem ijesztgetni akarlak ne érts félre, de muszáj változtatni amíg nem késő. Nehéz, mert tényleg nagyon nehéz de nem szabad nézni semerre csakis előre.