Az öngyilkosság mennyire alternatíva?

Megpróbáltam, csak hiába, mert lényegében ez volt a te segélykérésed, csak szarul csináltad. Mert úgy nem lehet segíteni, hogy kb semmit sem osztasz meg magadról. A pszichológusok is az alapján dolgoznak, hogy te elmondasz információkat, mi bánt stb. És az nem válasz, hogy az élet bánt, mert az élet nem tud bántani, csak az alkotóelemei. Szóval kell segítség, de mégsem kell, mert te csak fújod, hogy minden milyen drámaian szar versek és dalok által.

Imádom a művészetet, imádom József Attilát, de ettől függetlenül még nem úgy élem meg az életet, hogy jaj minden ilyen végzetes és olyan végzetes, és mi értelme élni, és élni vagy nem élni, ez itt a kérdés. Művészként tényleg menő ez a szuicid megnemértettség, de nem kell ennyire túlzásba vinni. S kb mindig mikor megpróbáltam megérteni, hogy mi a helyzet, te csak annyit válaszoltál, hogy jaj az élet, öngyilkos akarok lenni, és az elmúlás az élet célja, meg az minél drámaibb kell legyen, hogy vagányak legyünk. Az egész drámaiságot told fel a seggedbe, hátha az észhez térít.

S ha csak ezt látnád megoldásként nem raktál volna kérdést, és nem várnád, hogy kifejtsem a véleményem és nem engednéd, hogy veszekedjek veled, csak hagynád a picsbe.

A másik dolog, hogy akik valódi öngyilkosok sosem dicsekednek a tervükkel, csak azok, akik azt akarják, hogy megállítsák őket, mert valójában nem akarnak azok lenni.

Szóval tessék, ne legyél az, én megállítlak. Ezzel töröld ki a segged, vagy használd és fejezd be önmagad sajnáltatását.

Jó srác vagyok? Az, hogy nem vagyok srác, azt tudom, mivel csaj vagyok már lassan a születésem óta.

És miért lennék jó?