Pánikbeteg lennék?

Legalább a felvételi nem lesz jövőre, viszont a helyébe lép az új iskola kiismerése, a magasabb iskolai követelmények teljesítése. A feltenni való kérdés az, hogy ezt a sokféle különórát te magadtól vállaltad, szereted, szívesen csinálod, vagy a szüleid elvárása. Önmagában a zene kifejezetten hozzáad az emberhez, és ugye a hangszerrel együtt jár a szolfézs, a befektetett idő megéri.

Az angol is jó, ha tényleg hozzáad a tudásodhoz, nem csak újabb unalmas nyelvtani gyakorlatokat végeztek. A tánc kifejezetten stresszcsökkentő, megalapozza a későbbi jó kondíciódat, kapcsolataidat, tehát az is pártolandó. Én a felsoroltak közül a kitűnő tanulóságot adnám fel, nem vagy kisebb értékű, ha a tárgyak feléből nem hozod a maximumot, sőt urambocsá egy tőled távoli tárgyból csak hármas leszel. A későbbi életed szempontjából ennek semmi jelentősége. Szóval nem kell maximalistának lenni, mert bármilyen csábítónak tűnik is ez, az ember szervezete ezt a túlterhelést nem bírja, valamit a második vonalba kell tolni. És az legyen a kevésbé kedvelt vagy kevésbé hasznos dolog. Az ilyen gyerekek mögött nagyon követelő szülők állnak, akik nem győzik hangoztatni, hogy te okos vagy, és elvárják, hogy tökéletes legyél, vagy olyan tökéletes, mint a családi hagyomány szerint ők, vagy helyettük is, ha ők nem voltak azok. Szóval legyél önmagad, és erre a beköszöntő kamaszkor pont alkalmas, a tested jelzi a ki nem mondott, nem tudatosuló igéyeidet, és azokra oda kell figyelni.

Azért mégiscsak lehet, hogy valami szülői elvárás vagy annak feltételezése van emögött, akár tudat alatt is, saját magadnak ugyanis semmilyen előnyöd nem származik abból, ha minden tárgy neve után az 5-ös számjegy található meg a bizonyítványodban.

A zongorát nem hagynám abba, az segít koncentrálni, segíti az agyműködést, memóriát, így a tanulási képességeket is, de mikor élvezetből játszol, akkor ellazítani. Felnőtt korodban örömmel és büszkeséggel fog eltölteni, ha hallgatóságnak eljátszol valamit.