Ha létezik Isten, akkor miért engedi, hogy valaki pszichopata, szociopata, egyéb mentális betegséggel küzdjön?

Erősen vallásos családban születtem, de 3 éve diagnosztizáltak nálam személyiségzavart, depressziót, súlyos szorongásokat. Az erős szorongásaim miatt durva dolgoktól szoktam félni és nem bízom magamban, félek a kontrollvesztéstől... pl, hogy bántani fogok mást, megölök valakit, magammal teszek valamit.. általában a leg tragikusabb dolgokon szoktam rágódni, hogy mi lesz ha megteszem, csak nehogy megtörténjen, én nem akarok ilyen lenni stb. Nagyon kattogok azon, hogy nem fer, hogy Isten megengedi, hogy valaki olyan betegségben szenvedjen, amit nem kért, amiben elvesztheti a kontrollt, amiben nem biztos hogy épésznél tud maradni és emiatt rosszat tesz, a betegsége miatt megöl valakit, a betegsége miatt tesz olyan dolgokat, amiket amúgy nem tenne. Pl, egy skizofrén hallucinációk hatására megeshet, hogy bánt valakit, agresszív lesz, valami rosszat tesz, mert utasítja egy hang. Számomra ez iszonyatosan dühítő, hogy Isten megenged az embernek egy ilyen betegséget, amiben iszonyatosan szenved és olyat tehet vele amivel kárt okoz másban, magában, iszonyatos bűntudatot érezhet utána, és tehetetlenséget és kétségbeesést, hogy de ő ezt nem akarta!!! És az ember csak annyit akarna érezni, hogy kontrollja van az élete felett és végre ne kelljen félnie, ne uralja a betegsége!! És ennek tetejébe még ott van az is, hogy Isten adta a 10 parancsolatot meg minden más parancsot, hogy mit ne tegyen az ember. Míg egy egészséges ember tudja irányítani, hogy mit tegyen meg mit ne, sokszor egy mentálisan beteg nem. Akkor az embernek amiatt kellene szarul éreznie magát, hogy ha súlyos bűnt követ el a betegsége miatt, hogy elkárhozott, hogy tönkre ment az élete, hogy úristen mit tett, miközben ő ezt az egészet nem akarta... Az iszonyatosan dühítő kérdésem ez lenne, hogy Isten ezt hogyan engedheti meg?? Ez igazságtalan...igazságtalan, hogy egy ember a betegsége miatt tegyen rossz dolgokat, amiket igazából nem akar és utána ha tisztul mondjuk az elméje utána szenvedjen a tudattól... Egy ilyen embernek, beleértve magamat is úgy érzem fölösleges volt megszületnie, úgy látom, mi ilyen betegek egy esélyt sem kaptunk a normális életre... A genetika, a genetika, a genetika.... hogy már belénk lett "kódólva" a betegség aztán csak kell valami külső szikra és bumm.. Itt hol volt csepnyi tiszta, egészséges élet is? Ha már így születtünk.. Hol van itt Isten?! Akkor most imádkozzak és könyörögjek egész életemben, hogy csak segítsen Isten, hogy ne tegyek semmi rosszat és maradjak észnél, ne őrüljek meg? Hogyan érezhetném magam emberi lénynek, hogyan lehetnék végre nyugodt, békés, lehet e egyáltalán normális önképem még, és nem kell félnem magamtól, az életemtől? :( Vagy életem végéig úgy kell néznem magamra, hogy ez egy beteg, kiszámíthatatlan, elmebeteg... Nem hiszem, hogy valaha biztos leszek magamban. Hogyan engedheti Isten, hogy így éljek? Minek születtem így meg? Minek születnek meg azok az emberek, akiket látok az utcán és látszik hogy olyan beteg szellemileg, hogy nincs is szinte magánál... :( Ez nem élet.. Hogyan békélhetnék meg? Az is gyötör, hogy azt érzem, ha másnak az élet nem azt jelenti mint nekem, hanem sokkal rosszabb, akkor nekem sem kéne élnem jól, boldogan. Úgy érzem sosem fogok végre boldog és nyugodt lenni.