A tanult tehetetlenséget, hogy lehet lekűzdeni?

Nem biztos hogy tényleg vágyol arra hogy ugyanazt elérd amit a másik.

Hasra ütésre mondok egy példát. A barátod vett egy biciklit. Lehet hogy azt érzed hogy képtelen vagy összerakni az árát hogy te is végy. Ez azért lehet mert te nem biztos hogy vágysz egy biciklire. Lehet hogy motorra vagy kocsira jobban vágynál, ezért annak az árát meg könnyen összerakod.

Önbizalom-hiány. Ezt a neveléskor "vitték be". Mi az önbizalom? valamiben bízni. Hogy lehet valamiben bízni? ha ismerjük - vagy egyre jobban megismerjük, amiben bízni kell. = ÖNISMERET.

(Ajánlanék könyveket, ha érdekel, privben)

Addig is - mert ez hosszú folyamat- ezt ajánlom:

"Mindenhez úgy állok hozzá,hogy nekem ez nem megy, úgy se sikerülne. Nem is próbálom meg"

Próbáld meg ezt a fenti gondolatot lecserélni egy lazábbra:

ugyan! valahogy megcsinálom, lesz, ahogy lesz. Ennyit tudok tenni.

Én szintén hasonló ingoványban ragadtam. Párom sosem volt 20- as éveim közepénél járok. Munkám meg csak ilyen olyan akad, amit jóformán nem is én, hanem a szüleim, találtak. Jogsim van, nem használtam már mióta látszik is rendesen.

Engem mégis az zavar a legjobban hogy hihetetlen memóriaromlást érzek, kisebb nagyobb bakikat az élet minden területén. Hihetelen nehezen számolok fejben, otthagyom a megvett kajám, miközben a pénzt számolom, nem jutnak eszembe alapvető szavak...borzasztó és aggódásra okot adó. Ki akarna ezek után egyáltalán barátnőt, csak halálra égetném magamat... :(

"Mindenhez úgy állok hozzá,hogy nekem ez nem megy, úgy se sikerülne. Nem is próbálom meg."

Tudod mit, Kisnyúl? Ba5zd meg a fűnyíródat!

Hasonloan viselkedtem en is morabban. Meg most is neha dlojon.

Az egyetlen dolog, amivel szembesultem kb 30 eves voltam: hibazni nem baj. Ebbol tanulunk. Nincs olyan ember, aki ne hibazna. Felunk tole, sok minden mastol is felunk. De ahhoz, hogy felulemelkedjunk rajta, bele kell vagni. Pl. Kisgyerek nem maszik fel a maszokara, mert fel, hogy neki nem megy, mert a masik kisfiu mar megcsinalta. Hat.. Oda kell tenni ot, mellette allni es szajkozni, h menni fog. Aztan pedig ha elcsuszik, leesik elfogadni, hogy meg csak tanulo fazisban van. Te is abban leszel, fogsz hibazni, es egy ido utan minden jol emgy, mert szereztel tapasztalatot.

A munkakeresés nehéz ügy, mert legnagyobb részben sajnos nem rajtad múlik, hogy mennyire vagy sikeres - mégis az ember személyes kudarcként él meg minden visszautasítást.

Ettől még te lehetsz akár jobb is, ügyesebb is, okosabb is, mint akit épp felvettek!

Kezdd olyasmivel, ami teljesen rajtad múlik.

Valami kisebb dologgal, amibe pl tegnap nem mertél belekezdeni, mert hogy "úgyse sikerül".

Volt ilyen?

Mi volt az?

Kicsit turbózd fel az önbizalmad, aztán irány a jogsi! Jól értettem, hogy az nem sikerült vagy nem is kezdtél bele?

Pedig az rajtad múlik ám (majdnem) teljesen. Ha rendesen tanulsz rá és gyakorolsz eleget, menni fog, ez biztos. Ha bizonytalan vagy, vegyél plusz gyakorlóórákat.

Ha úgy érzed, indokolatlanul buktatnak meg, válts iskolát, tanárt. Addig kell megcsinálni, amíg még benne vagy, később újrakezdeni sokkal rosszab!

Kitartás!

Te is érsz annyit, mint a többi ember, nem vagy se butább, se ügyetlenebb.

"Akkor inkább azért nem csinálom,mert nem kell az újabb kudarc."

Tudod, mi a legnagyobb kudarca az életben? Meg se próbálni valamit, amikor módod és lehetőséged lenne rá.

Tudod, pajti, kétéves korodban sokkal faszább gyerek voltál, mint most vagy. Akkor szépen felkeltél, és megtanultál járni. Nem izgatott, ha százszor seggre estél, százegyedszer is megpróbáltad. És a végén sikerült. Tudod, miért? Mert nem adtad fel!

Ne akard magadnak bemagyarázni, hogy 30 évesen töketlenebb vagy, mint akkor voltál!