Mentális kimerültség miatt lehet iskolából napot kivenni?

Igen, ki lehet. A háziorvoson múlik, de ha az orvos normális, akkor ki fog írni. Csak légy hozzá őszinte. Az orvosok is tudják, mi megy ma az iskolában „oktatás” címszó alatt...

Sajnos nagyon rossz irányba halad a világ. A társadalom telejsen karrier-centrikussá vált, a munkaadók és az állam is tesztelik az emberek tűrőképességét, és ha még bírják, akkor még több terhet pakolnak rájuk, feleslegesen. Közben a szerencsések, akiknek van munkájuk, 2-3 ember munkáját végzik 1 fizetésért, a többiek meg folyamatosan állást keresnek. És közben még a médiából is folyton ömlik, hogy magyar ember milyen keveset dolgozik nyugati társaihoz képest, meg mennyivel kevesebb a teljesítménye, meg mennyire „hátul kullogunk” nyelvtudás meg oktatás terén is. Közben éppen fordítva van a dolog, csak a rossz mérési módszerek miatt lehet az ellenkezőjét láttatni.

Az iskolában oktatott anyag legalább 50%-a egyébként teljesen felesleges, ami nem az, azt sem olyan formában oktatják. A nyelvvizsgát az egyetemi felvételihez elvárni szintén felesleges (sőt, még a diplomához is). Akinek szüksége lesz a nyelvre, úgyis kénytelen megtanulni. Egyébként az első lépés a nyelvoktatás reformja lenne, és ha már rendbe van téve, utána lehetne elvárni a nyelvvizsgát. De sajnos ez éppen a jelen formájában jó üzlet. Jó üzlet irreális elvárásokat megfogalmazni, mivel az piaci igényt teremt különféle tanfolyamokra, korrepetálásra, felvételi felkészítőre, nyelviskolára, stb. Ezzel jól járnak mind az adott létesítményeket üzelemeltetők, mind az állam (adóbevételek, stb.) De azért legyen minden nap testnevelés is (függetlenül attól, hogy van-e hozzá elegendő felszerelés), annak is, aki nem feltétlenül sportolkó szeretne lenni, de aki meg tényleg sportolni akarna, emellett még járhat el külön edzésekra a szabadidejében. De azért készüljön fel minden tantárgyból napról napra, mert hátha feleltetik, vagy 1-est kap, mert nincs kész a házi. Ez egy beteg rendszer, ami feleslegesen stresszeli és irreális teljesítméynekre kényszeríti a diákot. Közben meg éppen a gyerekkor vész el.

Az általános és középiskolának egyetlen célja lenne: megtanítson az ALAPműveltésghez tartozó GONDOLKODÁSMÓD elsajátítására. Továbbá lehetőséget biztosítson arra, hogy az ember specializálódhasson, előkészítve azon ismeretek elsajátítását, amit majd az egyetemen az illető megtanul. Lassan meg már elvárás az egyetemi anyag egy részének ismerete az érettségire is... Jelenleg nagyrészt felesleges lexikális ismereteket zúdítanak a tanulókra, a mélyebb megértésre (ami jóval fontosabb lenne) pedig nincs lehetéség meg idő sem. Abba már ne is menjünk bele, hogy a kötelező érettségi tárgyak a matematika kivételével humán tárgyak + a nyelv. Tehát aki ezekkel akar foglalkozni, annak könnyebb dolga van, mivel a többi reál tárgyat hanyagolhatja. De aki mondjuk orvosira akar menni, neki ezek mellett (hiszen a pontszámba ezek is beleszámítnak) kell még 2 tárgyból emelt szinten folyamatosan maximális teljesítményt nyújtania. Aki meg humán szakra akar menni, neki elég a 2-es biológiából, kémiából meg fizikából is.

Emlékszem, mennyire utáltam én is mindig a napról napra való kényszerített tanulást, pedig akkor még kisebbek voltak az elvárások. Az igazság az, hogy a saját tempómban sokkal kevesebb időráfordítással, sokkal kevesebb felesleges stressz mellett, és végül mégis sokkal hatékonyabban meg tudtam volna tanulni az anyagot. A helyes az lenne (az anyag mennyiségétől függetlenül), hogy számonkérni kizárólag az év elején közölt és előre meghatározott időpontokban lehessen, az előre meghatározott anyagot. Így mindenki maga oszthatná be a felkészülést, és nem kellene gyomorgörccsel ülnie minden órán, hogy hátha pont most felel, amikor valamiért nem tudott készülni. Egyes tanárok néha nagy kegyesen megengedik, hogy 1 félévben 1x óra elején szólhass, hogy nem akarsz felelni, és akkor azon az órán biztonságban vagy... De valóban csak évente egyszer fordulhat elő, hogy valaki nem tud éppen felkészülni a 2-3 nappal korábban tanult anyagból hétköznap esténként vagy hajnalonta?

Most már egyetemen tanítok, nálunk szerencsére az a rendszer van, hogy ki vannak előre tűzve a számonkérések időpontjai, továbbá azok anyaga, és mindenkinek akkorra kell teljesítenie a dolgokat (de hogy erre milyen ütemezéssel készül, az mindenkire rá van bízva). Sokkal jobb. Mellesleg azt is látom, hogy a diákok sok felesleges dolgot tudnak már a középiskolai tanulmányaikból, de amikor logikusan kellene gondolkodni, az sajnos nem mindig megy, mert az iskola arra nem tanít meg. Volt, akit számolni (értsd: 2 jegyű számokat 1 jegyűekkel osztani, és hasonló „bonyolult” műveletek) is én tanítottam meg már az egyetemen (igaz, nem matematika szakról van szó)... Ugyanennek a diáknak igénye sem volt arra, hogy bármit is megértsen, mindent csak bemagolni akart. Amikor elmagyaráztam neki, hogy másképp is lehetne, meg hogy hogyan lenne az igazi, akkor megfogadta, és most már mindenben a logikát keresi. De előtte 12 évig senki nem mondta ezt el neki sem az általános, sem a középiskolában. Pedig az illetőben megvolt a szándék is a változtatásra, és könnyen meg is tudta tenni, csask épp senki sem segített neki. Lehet, észre sem vette senki, hogy valami nem stimmel. De közben azért mégis valahogy el tudott érni elég pontot a felvételin, egy elég magas pontszámú szakon, ahova ráadáaul 2 emelt is kell. Úgy rossz az általános- és középiskolai oktatás, ahogy van. Tanítani nem azt tanítják, amit kellene, nem is úgy, de követelni azt bezzeg tudnak, meg annyi házit és tanulnivalót adni, hogy a gyereknek 1 másodperc szabadideje se maradjon, amivel ő rendelkezik (persze ez akkor igaz, ha mindenből teljesíteni akarja az 5-ösért elvárt szintet). Így aludni sincs elég ideje, nem ám szórakozni vagy hasonlók. Ha mégis szakít erre időt, akkor meg kockáztatnia kell, mivel nem tud mindenből folyamatosan készülni, így valamiből rossz jegyeket kap... Persze ez sem baj, csak kérdés, hogy tényleg szüksé van-e ekkora elvárásokra minden tárgyból, minden diák felé? Vagy elég lenne valóban csak az alapokra és gondolkodni tanítani?

Kedves 10-es: nem a nyári szünetet kellene lerövidíteni, hanem a tananyag mennyiségét és ezzel az óraszámot is csökkenteni, ugyanakkor racionalizálni is.

"hiszen a pontszámba ezek is beleszámítnak"

Nem, nem számítanak bele! Maximum két tantárgyból kell jónak lenni és akár az orvosi is lehet a cél.

Pont ez az egyik olyan közkeletű tévhit, ami miatt nagyon sokan kicsinálják magukat, ahelyett, hogy arra a két tantárgyra koncentrálnának, ami valóban fontos.

"a saját tempómban sokkal kevesebb időráfordítással, sokkal kevesebb felesleges stressz mellett, és végül mégis sokkal hatékonyabban meg tudtam volna tanulni az anyagot"

Erre van lehetőség a jelenlegi rendszerben is: magántanulónak kell lenni. Csak nagyon sokan nincsenek tisztában a lehetőségekkel.

„Nem, nem számítanak bele!”

De, beleszámítanak!

Az egy dolog, hogy lehet duplázni, de a duplázónál sokkal könnyebb dolga van annak, aki már eleve max. pontot visz, mert aki dupláz, ott minden egyes elvesztett pont duplán számít... Tehát egy max. pontot vivő nem duplázó 2x annyi hibát véthet az érettségiben, mint a duplázó. Egyenlő esélyek? Persze meg lehet írni mind a 2 emeltet 100%-ra, és akkor valóban elég arra a 2 tárgyra koncentrálni... Persze az emeltek követelményrendszere is olyan, hogy elég nehéz 100%-ot írni, mivel sokszor a jó válaszért sem jár pont, ha épp nem úgy van megfogalmazva, mint ami a javítókulcs alapján pontot ér... A feladatsorokat és a javítókulcsokat meg sajnos olyanok állíták össze, akiknek alapvető tudásbeli hiányosságaik vannak, elég megnézni az elmúlt évek feladatsorait, mindegyik hemzseg a hibáktól meg az idióta feladatoktól... Innentől meg elég lutri duplázni. De lehetőség az valóban van rá, és vannak, akiknek sikerül is.

„Pont ez az egyik olyan közkeletű tévhit, ami miatt nagyon sokan kicsinálják magukat, ahelyett, hogy arra a két tantárgyra koncentrálnának, ami valóban fontos.”

Szerintem meg az a közkeletű tévhit, hogy elég 2 tárgyra koncentrálni. Valóban meg lehet úgy is csinálni, de az is épp elég stresszel jár, mivel ott meg minden 1 lapra van feltéve.

„Erre van lehetőség a jelenlegi rendszerben is: magántanulónak kell lenni. Csak nagyon sokan nincsenek tisztában a lehetőségekkel.”

Természetesen lehet. De attól, hogy erre van lehetőség, attól még nem ez a megoldás, mivel a nem magántanulókat sem kellene gyötörni fölöslegesen. Ráadásul, ha mindenki magántanuló lenne, a tanárok nagy részének nem lenne munkája...

"minden 1 lapra van feltéve"

Még egy tévhit.

Mindig van más út is az egyetemre, nem csak az az egy, amit a felvételiző megálmodott magának. Ha valóban odavaló, akkor meg fogja találni, és végig is fogja tudni járni az utat. A sajátját. Esetleg elmegy előtte pár évig dolgozni. Az se tragédia, sőt, nagyon is jót tehet! Egyetemi tanárok tapasztalata, hogy sokkal jobban megbecsülik magukat az ilyenek, és lehet, hogy éppen erre a plusz hajtóerőre lesz szükség ahhoz, hogy eljusson a diplomáig az illető, ne morzsolódjon le menet közben.

„a nem magántanulókat sem kellene gyötörni fölöslegesen"

Saját magukat gyötrik - így lesznek sokan anorexiások. Akik egészséges értékrendet hoznak otthonról, azoknak mondhat a tanár akármit, nem fogják kicsinálni magukat.

"ha mindenki magántanuló lenne, a tanárok nagy részének nem lenne munkája..."

Dehogynem. Magántanárok lennének. ;-)

"ha mindenből teljesíteni akarja az 5-ösért elvárt szintet). Így aludni sincs elég ideje, nem ám szórakozni vagy hasonlók. Ha mégis szakít erre időt, akkor meg kockáztatnia kell, mivel nem tud mindenből folyamatosan készülni, így valamiből rossz jegyeket kap... Persze ez sem baj, csak kérdés, hogy tényleg szüksé van-e ekkora elvárásokra minden tárgyból, minden diák felé? Vagy elég lenne valóban csak az alapokra és gondolkodni tanítani?"

Azt lenne a legfontosabb megtanulni, hogy

- egyáltalán semmi szükség arra, hogy az ötös szintet akarja teljesíteni valaki mindenből, ráadásul mindig, folyamatosan, minden egyes évközi jegy kapcsán, mert sokkal fontosabb, hogy aludjon is, hogy szórakozzon is, mert ezek szükségesek ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében, nem az, hogy feláldozzon mindent az ötösök oltárán

- a rossz jegy (és tegyük hozzá, nagyon relatív ugye, hogy kinek mi a rossz jegy, szerintem csak az egyest meg maximum a kettest lenne szabad annak tekinteni, de sokan már egy négyestől is kiakadnak, ami nettó baromság!) csak arról szól, hogy itt és most valami tudást nem tudott felmutatni, nem pedig arról, hogy ő "hülye" (lehet, hogy másnap, vagy akár csak pár óra múlva ugyanabból már négyest vagy ötöst tudna írni)

- az, hogy magasak az elvárások, azért van, mert minden tantárgyból úgy kell felkészítenie a tanulókat a gimnáziumnak, hogy ha menet közben valaki rájön, hogy pont abból a tantárgyból akar felvételizni, akkor is minél jobb esélyekkel indulhasson majd - de akinek nem inge, ne vegye magára: aki már tudja, hogy az a tantárgy neki nem fontos, az ne foglalkozzon vele annyira, egyszerűen csak hagyja a tanárt tanítani, ne reklamáljon, ha (szerinte) gyenge jegyet kapott, viselkedjen az órán, hogy ne kelljen sok házit adnia a tanárnak, hanem ott helyben be is tudja gyakoroltatni, amit kell, stb.

Ennek nagyon nagy részét - az osztályozáshoz való hozzáállást is, a fegyelmezett viselkedést is, stb. - otthonról kellene hoznia mindenkinek, de egyre több gyerekből hiányoznak ezek.

(Ráadásul helyette viszont diszesek, hiperaktívak, figyelemzavarosak, stb., amiket viszont nem vesznek észre időben se otthon, se alsó tagozatban, amikor meg végre észreveszik, akkor sem kezdik el szakember segítségével a fejlesztést, mert a szülő és/vagy a gyerek tiltakozik ellene, hogy "megbélyegezzék" őt, stb... Bonyolult.)

„Dehogynem. Magántanárok lennének. ;-)”

Nem lenne rájuk szükség.

„Még egy tévhit. Mindig van más út is az egyetemre, nem csak az az egy, amit a felvételiző megálmodott magának.”

A fent leírt 2 út van. Túl könnyen alkalmazod a „tévhit” fogalmát.

„Egyetemi tanárok tapasztalata, hogy sokkal jobban megbecsülik magukat az ilyenek, és lehet, hogy éppen erre a plusz hajtóerőre lesz szükség ahhoz, hogy eljusson a diplomáig az illető, ne morzsolódjon le menet közben.”

Tévhit. Vagy van hiteles forrás? Végeztek egyáltalán ilyen felmérést?

Én egyetemen tanítok, találkoztam mindenféle diákkal, és nagyjából hasonló a kiemelkedők, továbbá a lemorzsolódók aránya is az elsőre felvettek között, valamint az előtte már akár több évet dolgozó, esetleg már más szakot is megjárt kollégáik.

„Saját magukat gyötrik - így lesznek sokan anorexiások.”

Tévhit. Az elvárások miatt lesznek amnorexiások. A normális az lenne, hogy egy középiskolában még az 5-ös szintet is bárki teljesíteni tudja az összes tárgyból, anélkül, hogy meg kellene szakadnia, vagy tönkretenni magát, esetleg anorexiássá válnia.

„Akik egészséges értékrendet hoznak otthonról, azoknak mondhat a tanár akármit, nem fogják kicsinálni magukat.”

Akik meg nem hoznak, náluk az iskola feladata lenne ennek a kialakítása.

„Ennek nagyon nagy részét - az osztályozáshoz való hozzáállást is, a fegyelmezett viselkedést is, stb. - otthonról kellene hoznia mindenkinek, de egyre több gyerekből hiányoznak ezek.”

Valóban jobb lenne otthonról hozni, de ha ez nem történik meg (mert pl .a szülőt annyira túlterhelik a munkahelyek, hogy nem tud eleget a gyerekkel foglalkozni, a gyerekre vigyázó dadus, bölcsis néni meg nem igazán érzi magáénak a faladatot)akkor viszont az iskola feladata ennek kialakítása. Csak sajnos az iskola sem érzi magáénak. A tanárok régen „nevelők” is voltak, ma nem. És ez baj.

„Azt lenne a legfontosabb megtanulni, hogy...”

Ezt a fajta hozzááállást szintén az iskolának kellene megtanítani.

„az, hogy magasak az elvárások, azért van, mert minden tantárgyból úgy kell felkészítenie a tanulókat a gimnáziumnak, hogy ha menet közben valaki rájön, hogy pont abból a tantárgyból akar felvételizni, akkor is minél jobb esélyekkel indulhasson majd”

Ez csak azért van így, mivel a felvételi követelményrendszere rosszul van meghatározva. Sajnos manapság a diákok többsége már úgy jut be egyetemre, hogy már az egyetemi anyag nagy részét is megtanulta (mivel elvárás az érettségire, feleslegesen), miközben az alapokat sem érti kellőképpen. A lexikális tudás megvan, a gondolkodásmód nincs. Az ilyen tudás meg nem maradandó, mivel nem áll stabil alapokon. Semmi értelme. Aztán amikor az egyetemen szóba kerül a téma, már nem is emlékszik rá senki, mivel hiába ment még az érettségin, ha csak lógott a levegőben. A mai felvételi és érettségi követelményrendszere tipikusan az „aki sokat markol, keveset fog” esete.

„Ráadásul helyette viszont diszesek, hiperaktívak, figyelemzavarosak, stb....”

Érdekes, régen nem voltak annyian sem diszesek, sem figyelemzavarosak, stb. Csak nem a társadalom és az oktatás fent említett betegségei miatt válik egyre gyakoribbá?

„amiket viszont nem vesznek észre időben se otthon, se alsó tagozatban, amikor meg végre észreveszik, akkor sem kezdik el szakember segítségével a fejlesztést, mert a szülő és/vagy a gyerek tiltakozik ellene, hogy "megbélyegezzék" őt, stb...”

Mert akiknek a dolga lenne elmagyarázni, azok szintén nem képesek ellátni megfelelően a munkájukat, ami részben szintén a nem megfelelő oktatási rendszer és a társadalmi értékrend hibája.

Ha mindenki iskolába jár, akkor egy tanár mondjuk 30 gyereknek tart meg egy tanórát.

Ha mindenki magántanuló lenne, akkor az iskolában nem tartana órát az illető tanár, de a 30 magántanuló közül azért szerintem elég sokról kiderülne menet közben, hogy teljesen egyedül nem képes minden tantárgyat megtanulni (ezért létezik az iskolarendszer még mindig). Ha mondjuk ha csak 15-nek szüksége lenne magántanári segítségre ahhoz, hogy haladni tudjon az adott tanár tantárgyából, akkor máris lenne potenciális 15 megtartandó órája - az iskolai egy helyett. Szóval nem nagyon hiszem, hogy munka nélkül maradnának. És hatékonyabban is tudnának tanítani egyszerre egy-két magántanulót, mint 30 normál státuszút iskolai körülmények között.

"Szerintem meg az a közkeletű tévhit, hogy elég 2 tárgyra koncentrálni. Valóban meg lehet úgy is csinálni, de az is épp elég stresszel jár, mivel ott meg minden 1 lapra van feltéve."

Soha sincs minden egy lapra feltéve, ha tudja az ember, hogy nem az élete múlik azon, hogy felveszik-e, hanem csak a következő tanév.

És szerintem még mindig kevesebb stressz két tantárgy ügyében végigizgulni éveket, mint minden érettségi tantárgy ügyében. Akit csak második nekifutásra vettek fel, arról szokott beszámolni, hogy még munka mellett is sokkal könnyebben felkészült a két felvételi tárgyból egy év alatt, mint annak idején az érettségire minden tárgyból, úgy vették fel másodszorra - ráadásul sokkal magasabb pontszámmal, mint amennyit először sikerült összeszednie.

De bármelyik pontszámítási módszert is választja valaki stratégiának, nem szabad azt hinnie, hogy most azonnal fel kell, hogy vegyék, másképp vége a világnak. Ez a lényeg.