Létezik olyan, hogy valakinél a skizofrénia mind3 fajtája megvan?

A "szellemesből" a legelsőt 7 évesen éltem át, viszont ott egy mesebeli vámpírt képzeltem, amint jön felém, vicsorogva, majd megjelent egy felhúzható műfogsor is (amit máig nem értek), meg rengeteg féreg. Ezeknek a külsejére is emlékszem, mintha csak tegnap lett volna. Világosék körvonalaik voltak, enyhe neonos beütéssel. Annyira átjárt az érzés (akkor még féltem, mert előtte nem történt ilyen), hogy lerohantam az földszintre, felkeltettem anyát és sírva elmondtam neki, hogy egy vámpír van a szobámban, mire ő annyit mondott, hogy vámpírok nem léteznek és visszaaludt. Én meg pityeregve fölmentem vissza, az emeletre. Utána már nem láttam őket. Sok ilyen eset volt már, és nem tudom, miért. Mondjuk, nem is ezen van a hangsúly, csak, hogy tisztázzuk ezt a hallucinációs dolgot. És nem, semmi köze a horrorfilmekhez, meg ilyenekhez, meg az álmokhoz se, mert általában, ha nem álmosok semmit, akkor kelek fel és látom ezeket. Egyszer nem tudtam eldönteni, hogy megtörtént e, vagy sem, mikor az ágyon fekve azt éreztem, mintha valaki rálépett volna. Vagy, amikor rátettem a kispárnára a fejem és alatta kaparászást hallottam. Vagy, amikor sötétben ülök az ágyon, mondjuk zenét hallgatok fülesről és tisztán érzem, hogy van mellettem valaki, és azt is érzem, ahogy az "orrából..." fújja ki a levegőt. Mintha konkrét személy lenne mellettem. 7 évesen igencsak utáltam a vámpírokat, mivel "bántották a vérfarkasokat, és azokat meg szerettem".

És az első válaszolótól kérdezném: Ha nem nekem kell osztályozgatnom magam, akkor mégis kinek?? Akartak már pszichológushoz, elmegyógyintézetbe is küldeni, mégse tették, mert nem. Holott hányszor "fenyegettek" már ezekkel.

Dúlnak a hormonok, alvászavar? Na, ezt már elhiszem, ugyanis borzasztó keveset alszom, van, hogy semmit és úgy kelek hajnali 5-kor.

Amúgy sportolok: futópad, kézi súlyzó, tollaslabda, kosárlabda. Tanulás is megy, életcélom is van.

Ja, és lány vagyok. Mondjuk nem tudom, ez mennyire számít, de na.

És mi van a többivel, úgy egyébként? Mert nem ez a legnagyobb gond.

A szüleimmel nem beszélek ilyenekről, mert ne hiszik el és manapság meg már nem is érdekli őket. Egy csomószor fenyegettek már, hogy pszichológushoz, meg elmegyógyintézetbe küldenek, mert sokszor vagyok agresszív (ami szintén más okokból van, de közrejátszhat ez az "álskizofrénia" is). Mégse vittek még el.

Egyébként tegnap este szintén láttam ezt- azt, vizont nem volt olyan durva, így amint "befejeződött", már aludtam is vissza. Amúy sokszor komolyan azt hiszem, hogy én valami médium leszek majd :D De persze, biztosan nem. Csak sokszor tényleg olyan, mintha szellemeket látnék, idegen hangokat hallok, általában beképzelem, hogy valaki a nevemen szólít. (egyszerűen csak meghallom a nevem)

Mindenesetre köszönöm a válaszokat.

Utánanéztem, mi az a különleges hópehely szindróma, és szeritnem meg egyáltalán nem jellemez. Legalábbis, én olyanokat olvastam róla, hogy az ebben szenvedő emberek különlegesnek hiszik magukat, mintha csak holmi gyenge egoisták lennének, általában az elkényeztetett gyerekeket érinti.

Én nem vagyok sem elkényeztetett, sem különleges bánásmódot követelő. Válaszoló, elárulnád, hogyan jutottál erre a következtetésre?