Ez már valami mentális zavar?

A családi hátteremről annyit mondanék, hogy apám hivatásának tekinti, hogy az őrületbe kergessen. De most nem ez a lényeg. Ha nyugodt vagyok, akkor tudok nagyon kedves tudok lenni, de ha felidegesítenek, akkor átmegyek gettó stílusba és olyankor jobb lenne ha hozzá bilincselnének a székemhez. Pl:. A múltkor a szomszéd majdnem leszakította az elektromos vezetékemet. Erre annyira bepöccentem (mert tudtam, hogy a nemnormális apám úgyis engem kötelez, hogy javítsam meg), hogy egyből leüvöltöttem a fejét a szomszédnak. Válaszul nekem akart jönni. Ekkor előkaptam a légpuskát és az ajtóhoz lapulva vártam, hogy jön-e. Szerencsére anyukám mikor meglátta ezt a jelenetet, azonnal rámüvöltött, hogy most rögtön tegyem el a fegyvert. Miután még párszor elüvöltöttem, hogy akkor is agyon lövöm a szomszédot, végül leraktam a puskát, így nem történt baj. Enyhén paranoiás is vagyok. Ha sétálok a sötétben, gyakran pillantok a hátam mögé. Ha valami számomra gyanúsat érzékelek, akkor megmarkolom a zsebemben lévő kisbicskát, hogy ha kell, elő tudjam rántani. Gyakran ránézésre jellemzem az embereket. Ha ránézésre valaki szimpatikus nekem, akkor képes vagyok túlidealizálni, ami vezetett már csalódáshoz. Ha valaki nem szimpatikus nekem, akkor képes vagyok teljesen leírni úgy, hogy még nem is beszéltem vele. Volt, hogy kiderült, hogy amúgy tök rendes az illető. Ha valakivel haragban váltam el, akkor általában a következő találkozásunkig utálom. Tehát gyakran az utolsó benyomás szerint kedvelek/nem kedvelek valakit. De ami a legijesztőbb, hogy gyakran vannak kényszer képzeteim. Pl.: Ha valaki nem szimpatikus nekem, akkor akár hányszor szembejön velem, beugrik nekem egy jelenet, hogy hasba lövöm egy Shotgunnal. Egyszer amikor dühös lettem egy osztálytársamra, elképzeltem (de nem tudatosan), hogy belököm egy WC fülkébe és addig szúrkálom, amíg a vére be nem terítette a környéket. A végén azon kaptam magam, hogy utána úgy vigyorogtam, mint egy szociopata gyilkos. Szeretem a vér látványát. Ha egy horrorfilmben egy szexi nő a főgonosz vagy főszereplő, akkor szexuális izgalmat élek át a látványtól, amikor a csaj vérben tocsogva halálra szúrkálja a delikvenst. Vagy akkor is ha a csajt szúrják halálra és közben vért köhög fel. Gyerekkoromban sokáig a kedvenc elfoglaltságom az volt, hogy tárgyakat törtem össze vagy égettem el és megszállottan néztem, ahogy darabokban hever a földön, vagy elég. Alkohol fogyasztása után rendszeresen előfordul, hogy megvágom magam és élvezem az ezáltal okozott fájdalmat (de csak alkohol befolyása alatt, amúgy nem csinálok ilyet) és élvezettel szopogatom ilyenkor a véremet. Rendszeresen vannak erőszakos vízióim, amik csak úgy maguktól jönnek. Pl. hogy valakit agyonverek a nunjakummal, vagy az utcán beráncigálom az illetőt egy bokorba és addig szorongatom amíg lélegzik. Csak nehogy előbb-utóbb a vízióból valóság legyen. Általában mindig feszült vagyok akár ok nélkül is. Van, hogy az idegességtől elkezdem harapdálni az ujjamat. Egyszerűen soha nem tudok ellazulni. Gyakran vannak depressziós fázisaim. Olyankor legszívesebben felkötném magam. Többször is előfordult ilyenkor, hogy a torkomhoz szorítottam a kést és motyogtam magamban, hogy most elvágom. Szorongás tölt el, ha idegenekkel kell beszélnem. Főleg, ha telefonon kell beszélnem. Egyszerűen zavar, hogy nem látom azt akivel beszélek. Ha valakiről azt érzem, hogy magamra akar hagyni akkor félelem fog el, hogy egyedül maradok. Általában a dührohamaim nincsenek arányban a kiváltó okkal. A fentebb jellemzett énemet senki nem ismeri. Általában csöndes, visszahúzódó srácként ismernek. Pszichológushoz ugyan járok, de ezeket a dolgokat nem merem elmondani neki. Előbb kíváncsi vagyok más emberek véleményére, hogy mi lehet ez?

20/f