Ez alapján beteg vagyok mentálisan?

Nekem nagyon ugy tunik, hogy egy fajta 'anxiety' fajta szocialis problemaval kuszkodsz inkabb ( azon belul is 'social anxiety, ami magyarul benan szocialis felelem :))

Nekem is voltak hasonlo problemaim es meg most is vannak, de lehet rajta javitani!

Eleg komolynak tunik az alapjan amiket leirsz, es ha nagyon megneheziti a mindennapi eletedet, akkor nagyon ajanlanek egy phszihologust vagy phszihiatert! O rendesen tud diagnosztizalni es segiteni tud abban, hogy le kuzdd.

Kitartas! <3

Pszichológusok (akik bölcsészként igazából kb. semmihez sem értenek) biztos jó kis diagnózist adnának rá. Szerintem csak nagyon félénk, kevésbé finom szóval gyáva vagy.

A legjobb orvosság rá, ha elmész tánctanfolyamra, először csak az első órát fizesd (ami sok helyen ingyenes is), így ha úgy érzed, hogy menthetetlenül beégtél, akkor elmenekülhess, majd próbálkozz új helyen.

Kubai salsát ajánlom, az a legkevésbé intim, zavarba hozó. A kezdők ezzel kezdenek jellemzően, itt első órákon természetesnek veszik az oktatók, hogy a szemkontaktus, egymás közelsége, érintése zavart okoz. Pl. mikor 5 perc alaplépés után először párba álltok ruedába (körbe, cserével), akkor még a párcserék nagyon gyorsak kb. fél perc utániak, hogy ne érezd kellemetlenül magad a zavar miatt (közben oktató mondja, hogy nézzetek egymás szemébe, mosolyogjatok).

1-2 hónap tánc annyit tud kupálni rajtad, hogy teljesen más embernek fogod érezni magad.

Persze mondhatod azt is, hogy te ennyit sem akarsz tenni, akkor így jártál...

Rendben.

Évezredek óta legkönnyebben táncos mulatságokban jönnek össze férfiak és nők, mikor jóesetben csak egy-két italtól (vagy egyéb tudatmódosító szertől) mindenki kicsit ellazultabb. Minden kultúrában így van ez, legyen az afrikai törzsi tánc a porban, vagy keringő palotában.

De ha ez neked b.u.z.i.s...

B*zisnak tartod a táncot, de senkivel sem tudsz kapcsolatot kialakítani. Érdekes.

Nem lehet hogy mások véleménye szerint az és te meg gondolkodás nélkül elfogadtad?

De lássuk is mi a helyzet.

Erős önbizalomhiány,önképzavar,durván kibillent lelki egyensúly és szociális fóbia.

Pszichológus meghallgat aztán kielemez,gyógyszert is ír fel talán.Ami vagy segít vagy nem, de ha igen se fogja megoldani a problémádat.

Azt te már tudod mennyire rossz amit teszel/nem teszel.Akkor már csak egy lépés odáig hogy felismerd hogy a megoldást is magadban találod.

A táncot én is javaslom, lehet társas vagy csak spontán elkezdesz táncolni az utcán.

Elnyomod az érzéseidet és ez elöbb itóbb fizikai szinten is meg fog jelenni.

Minden nap egy esély arra hogy jobban megismerj másokat valamint önmagad.

Legyél egy kicsit bátrabb,az emberek szeretnek Téged! És tisztelnek is ha kiállsz magadért és nem bújkálsz meg menekülsz folyton.Az emberi lét lényege hogy nyissunk a világ felé,nem ajtóstul csak apró lépésekkel eleinte.Küzdősportokkal hogy állsz?

Sajnálom hogy ilyen élmények értek.Én is pont ezt éltem át a te korodban.Erős önbizalomhiányom volt ami egyeseket taszított,másokat dühített, mert hiányzott belőlük az empátia,plusz nekik meg más téren voktak gondjaik.

Pont ezért szeretnék segítemi, mert én ezt már megéltem,feldolgozzam, tanultam belőle.

A társadalom úgy sz.r ahogy van de ez nem ok arra hogy mindentől és mindenkitől elzárkózz.Sőt!

Akkor énekelj hangosan az utcán... Persze nem ordításra gondoltam, csak bolondozni, csak úgy spontán mert feldob.

Találj valamit ami segít közelebb kerülni az emberekhez, kötődések nélkül.

A többi majd kialakul