Beteges féltékenység, hogyan kuzdhetnem le?

Borderline személyiségzavaros vagyok és nagyon félek mert betegesen féltékeny tudok lenni. Alapvetően jó embernek tartom magam, de ha elojonnek bizonyos tünetek egy totál másik személy leszek. Tudom mit csinálok, hol vagyok stb de tisztára bekattanok és paranoiás leszek. Borzalmas és amiket akkor teszek azzal nagyon lejaratom magam. Nem akarok ilyen lenni. Pl nem volt még parkapcsolatom, de nem is merek belekezdeni, mert rettegek, hogy megcsalnak és irtó pipa leszek ha a pasim megnezne más nőt szóval egy elmebetegge tudnék válni. Meg még sem történt de ahogy végig futtatom az eseményeket az agyamban mi lesz ha ilyen történik biztos vagyok benne hogy agresszívan reagálnék. Más borderline is érzi ezt? Vagy reagált le esetleg úgy kapcsolatokat hogy kemkedett, megfenyegetett valakit, a párját vagy a lehetséges nőt. Nem akarok ilyen szörny lenni de nem tudom kiirtani magamból ezt az érzést és akkora gyűlöletet érzek ilyenkor az éppen aktuális személy felé hogy a józan eszem elmegy és nem tudom féken tartani magam. Eddig nem tudtam hogy beteg vagyok, nem rég diagnosztizált orvos. És most rossz embernek érzem magam az indultam miatt. Hiába szoktak azt mondani, hogy nem vagyok rossz ezek csak gondolatok, meg hogy akkor lennék rossz ha még is tenném. El sem tudja senki képzelni milyen szörnyű ezzel a tudattal élni, hogy ilyen vagyok, és minden nap tennem kell érte, hogy jó maradjak. És hogy csak annyi választ el a börtönben lévő emberektől hogy én visszafogom magam. Én akkor érezném jó embernek magam, ha nem kellene ilyen indulatokkal hadakozni minden nap. Persze oké hogy mindenki szokott indulatos és féltékeny lenni, de aki borderline, az tudja miről beszélek, miben más ez az agresszivitás. Segítsenek azok akik érintettek a dologban... Ti hogyan fogadjátok el magatokat borderlinosok?