Véleményetek szerint lehetséges, hogy valami Asperger-szerű problémám van?

Tudom, ezt nem könnyű megítélni (ezért is nem járok orvoshoz, mert egyrészt nagyon drága, másrészt pedig, sajnos, nagyon "nem jók" a tapasztalataim. Eddigi orvosaim egy életunt állami, egy pénzéhes magán és egy őrült ezoterikus asszony... Egyik se volt kíváncsi a mélyebb dolgokra. Na így azért nehéz.)

Az ismerősi köröm nagyon szűk, a halott ismerőseimért sosem sírtam (érdekes módon tárgyakért és állatokért igen), nagyon sok emberen nézek keresztül, de nem gonoszságból, hanem mert nem tudok máshogy. Képtelen vagyok ennyi emberrel "felszínes ismerettségben" lenni, ezért a "nem igazán szimpatikusak" bekerültek a "ignorálom őket" mezőnybe. Ez gonoszság, de rosszul érzem magam miatta, de nem tudok máshogy tenni. Őrült vagyok.

Szóval, a legtöbb helyütt, mi olvasható az Asperger-ről?

"az empátia hiánya" - Félig igaz. Néha megérintenek mások dolgai, néha nagyon nem. Bár, hogy őszinte legyek sokszor inkább az van, hogy "szegény ember, tényleg sajnálom, DE JÓ HOGY NEM VELEM TÖRTÉNT". Viszont teljes hiány nem valószínű, mivel akkor kb. le kellene szarnom mindenkit meg ilyesmik, de ez nem lenne igaz. Azt hiszem.

"kapcsolatteremtési nehézségek vagy a társaságban megélt öröm hiánya" - Erőteljes pipa. Ez régen is így volt és most is. Van 1-2 ember akikkel úgy elvagyok, de ez is mindig magasvérnyomás-pulzus, izzadás meg egyéb dolgokkal jár és általában "szívesebben lennék egyedül valahol". De ettől függetlenül vágyom is úgy-ahogy ismerősökre, talán mert azért jó érzés, hogy számítok valakiknek vagy csak úgy eldumálni egy kicsit, de azért nem túl mélyen, mivel a legtöbb ember, sajnos képmutató és álságos. És nagyon fárasztó nekem "normálisnak tűnni", nem is megy jól. Ahogy az ún. "szociális válaszkészség" sem erősségem, igazából a legtöbb dolog betanult nálam, alapkérdések, néha 1-1 poén és igyekszem kiismerni másokat, hogy tudjam mit kellene mondani, hogy az jó legyen.

"szemkontaktus hiánya" - Gyűlölök mások szemébe nézni, nem is szoktam. Sokszor használom a perifériás látásom vagy kamu módszerekkel beszélgetek, mintha közben "muszáj lenne" a szememmel mást figyelni.

"Az Asperges-szindrómás gyermeknek nehezére esik, hogy megosszon tárgyakat másokkal vagy részt vegyen a közös játékban." Gyerekként pipa (különösen rühelltem a focit) és a mai napig elég önző vagyok, ha valamit kedvelek azt úgysem adom oda másoknak.

"hosszasan beszél a számára kedves témáról, anélkül, hogy észrevenné, hogy a másikat ez nem érdekli vagy esetleg szeretné megváltoztatni" - Igen, ez is előfordul, különösen az amikor a "beszélgetéseim" normális lezárás nélkül fejeződnek be, kb. hogy elsunnyogok onnan, vagy csak simán lelépnek mások... Bár ez amiatt van, hogy kifejezetten halkan beszélek és sokszor mások számára "nem fontos dolgokról". Egy hülye lúzer vagyok ilyen téren. Is.

"a bizonyos mintákhoz, viselkedésekhez, rutinokhoz való abnormálisan erős ragaszkodás"

Óóóóó ez is mennyire így van. Nagyon sok ilyen van amik kimaradása rossz érzéssel tölt el. Sajnos van pár káros is.

"egy-egy nagyon szűk érdeklődési körre irányuló extrém mértékű fókusz."

Na ja, simán vezethetném a "Fun with coins" műsort, ugyanis az én szenvedélyem az érmék és az érmegyűjtögetés (+ Undertale és minden ami ahhoz köthető, aktuális kedvenc sorozataim stb.)

"Az ismétlés a mozgásban is megjelenhet, például egy jellegzetes mozdulatsorban. Ezekbe a mozdulatokba gyakran az egész test bevonódik, és a tic-kel ellentétben a mozdulatok akaratlagosak."

:D De aranyos, hogy leírja amit csinálni szoktam, igazából kb. sokszor mászkálok így, értelmetlen és biztos "nevetséges", de valahogy mégis kellemes érzés...

Beszédem biztosan idegesítő, vannak kedvenc kifejezéseim amikről azonnal felismernek... Azt hiszem, nem tudom ki vagyok én. Sosem tudtam.

Ja amúgy 6 évesen már legyőztem a nagyszüleimet sakkban (nem hagyták), ismertem a betüket 4 évesen, mert a Szerencsekereket néztem mindig, meg a Kresz táblákat stb.

...