Állítólag amnéziás vagyok, de nem tudom. Van valaki, aki hasonló problémával küzd? Részleges amnéziával (anterográd és retrográd keverékével? ) Bárki akivel beszélhetek erről? Ha neked is van memória problémád, írj!
19 éves lány vagyok, idén érettségiztem nagy nehézségekkel. Mindig is jó képességű gyereknek számítottam, azonban 3 éve történt valami - bár senki sem tudja mi, főleg nem én -, ami után egyszerűen képtelen vagyok emlékezni. Először csak a régebbi emlékek tűntek el, nem ismertem fel embereket a családomon kívül, ha nem találkoztam velük naponta. Azóta már a saját osztálytársaimat és a tanaraimat se ismerem fel, sokszor eltévedek a városban, ahol felnőttem. Félek. Nem tudom mi történik és miért. Állandóan elájultam az elején, naponta akár 10 alkalommal is, emiatt hosszú hónapokig kórházban voltam. Nem tudtak kideríteni semmit. Azóta eltelt 3 év, és én, aki mindig jó képességű, zseni gyereknek neveztek a környezetemben bajlódom még a hétköznapokkal is. Mindent amit írok a szüleimtől tudok. Érettségire egy nappal előtte készültem fel. Még mindig nagyon gyorsan tanulok, akár közel 100 oldalról is van szó, de pár nappal később már nem emlékszem rá vissza. Állítólag érzelmes gyerek voltam, magas érzelmi intelligenciával, de ez elveszett. KNem érzem át az érzelmi jeleneteket, szimplán csak értetlenül figyelem, hogy miért kell ezt, ha van helyette a logika. Nem értem a vicceket többé. Nem látom át a társadalmi normákat, fogalmam sincs az íratlan szabályokról, nem tudok beilleszkedni.
Masszóval amellett, hogy a múltamból csak foszlany maradtak meg, még a jelenben sem vagyok képes gond nélkül élni, mert egy "érzéketlen, cinikus" robot vagyok. A pszichológus nem tud velem mit kezdeni, mert "úgysem emlékszem semmire, min segítsen". Anyám sírva mondta, hogy most már szeretné visszakapni lányát. Mit tegyek? Én vagyok az, de mégsem? Mivel az újonnan tanultak megtartása is nehezen megy, ezért az anterográd és a retrográd amnéziára tippelek. A kartonomban csak a részleges amnézia szerepel állítólag.
A baleset óta aspergeres lettem, emiatt nehezebbnek tűnik minden (is).
válasza:
válasza: válasza:Ugyanúgy. Amíg csak ugyanazokkal az emberekkel találkozom naponta, addig észre sem vehető, de amint nem találkozunk naponta kezdem elfelejteni őket. A közös emlékeinknek így is csak egy szilánkja marad meg - néha az is csak körvonalasan, mint pl H találkoztunk, milyen napszak volt, jó volt e a társaságuk. De azon kívül semmit nem tudok felidézni.
Most próbálom edzeni az agyam, hátha segít valamit - de hát mindig is sokat olvastam. A karantén jó arra, hogy új nyelveknek ugorjak neki. Amíg latin karakteresek, addig minden tökéletes is (még a norvég is, pedig az aztán viccesen néz ki). A japan, de legfőképpen a koreai viszont rémálom ebből a szempontból. Nem tudom megkülönböztetni a karaktereket 😅 mindenesetre edzésnek jó.
Az emberek úgyfest észre sem veszik, hogy valami nem stimmel, szóval nem
Szóval érdekes módon fel se tűnik neki, hogy azt sem tudom, hogy kivel és legfőképpen miről beszélünk. Vicces, hogy a beszélgetések javarészt arról szólnak, hogy valami közös dologra emlékezünk vissza és azt tárgyalnánk ki - még viccesebb, hogy egy bizonyos pontig fel se tűnik nekik, hogy nem is tudom miről beszélnek.
De azt hiszem kezdek hozzászokni; vannak rosszabb és jobb napok, bilobillal és notropillal rövid ideig fel tudom pörgetni az agyam és több mindent tudok megjegyezni, sőt néha visszaidezni is (maximum pár hetes tartományban, vázlatosan). A monotonítás segít. Mindent ugyanúgy és ugyanoda próbálok tenni, és logikus módon rendszerezni mindig. Azonban ha nagy stressz ér, vagy hirtelen túltöltődöm - ezt nem tudom másképp kifejezni -, akkor hajlamos vagyok leválasztani és hirtelen elkezd törlődni minden. Nagyon ijesztő érzés, gyakran végződik ájulással, vagy ahhoz közeli élménnyel. Szóval óvatos vagyok, igyekszem minél kevésbé túltöltődni és akkor szinte normális minden.
válasza: válasza:Enyhén nálam is megvan ez a probléma. Tanfolyamra jártam én is, 2 ember volt a szobában: egy csoporttársam, és az új tanár.
Szerintetek kinek mutatkoztam be?? A csoporttársamnak, akivel minden nap együtt tanultam.. Á, kicsit sem volt ciki...
Én is elfelejtek dolgokat. A kislányom dolgain, és a háztartáson KÍVÜL mindent szinte.
Az arcokat gyerekkoromtól nem tudom megegyezni sajnos.
Rengeteg ciki helyzetbe kerültem már emiatt.
De az okát sajnos nem tudom. De együttérzek a kérdezővel.
válasza:#37 vagyok, elég sokan lehetünk így, nekem a jó emlékeket szűri ki az agyam... bár ez lehet egy teljesen más probléma gyökere, nem tudom. De engem már ez is megijeszt, hogy a jó dolgok csak akkor "ugranak be", amikor úgymond "emlékeztetnek" rá, azaz véletlenül szóba kerül... a rosszakra viszont MINDEN NAP, MINDEN PERCÉBEN emlékszem. Sokszor emiatt van az, hogy nem tudok figyelni az aktuális dologra, amit épp csinálok/nézek/olvasok... :(
Én sem emlékszem sok dologra, anyukám mond néha olyan dolgokat, hogy csak csodálkozom... hogy pl. 2019 augusztusán olyan kivirult voltál... ez csak egy példa... de én erre egyáltalán nem emlékszem, nekem a múlt csak egy ömlesztett massza, viszont a rossz dolgokra meg annyira jól emlékszem, mintha egy külön zsákba kiemelték volna nekem a sötétség tengeréből...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!