Borderline betegek, ti mit tesztek, amikor elural a rettegés, szégyen, halálvágy, öngyilkossági gondolatok?

Sajnos én is megvagdosom magam. :I Valamiért segít lejjebb nyugodni.

Mondjuk a terapeutám tanított pár módszert, például a nyugodt helyre való gondolást, de részletesen kell elképzelni. Ja, és elvileg ellentétesen kell mozgatni valamidet, pl. egyszer az egyik szemed nyitod ki, máskor a másikat. Nem tudom már, mi a módszer neve, de úgy kezdődik, hogy bi.

Van olyan, hogy a normális, tanult stresszkezelési módszert alkalmazom, de még mindig előjön az önbántalmazás, mert az valahogy intenzívebb nekem...Sajnos.

ha jobb a helyzet, akkor csak sírok, mint egy elmebeteg (az is vagyok xd), ütöm a falat vagy lehorzsolom érdes falon a kezem, ordítok, nyugtatót veszek be

ha rosszabb, akkor megvágom magam, véraláfutásosra ütöm magam

ennyi kb

Régebben vagdostam magam ilyenkor, aztán időnként lehúztam 1-1 üveg bort. Mostanában ha beüt a "depi" és nem motivál semmi, akkor vagy nyugtató és/vagy alvás.

Ami kevésbé önpusztító azaz írás. Privát blogon írom a naplómat és ha nagyon sok minden összejön, akkor kiírom magamból. Általában heti egyszer, de van, hogy többször.

Illetve ez már csak az én hobbim, de hetente egyszer lovagolni járok még futószáron és előtte bármennyire is tele van szarral az agyam, utána mindig kitisztul a fejem. Egy darabig...

Meg mindig van nálam egy babzsákos plüssállat - lány vagyok - és kicsit jobb érzés ha velem van és nyomkodhatom. Azt is leszarom, ha furán néznek rám amiért egy plüssállattal sétálok az utcán 25 évesen. Ez van :D

Vagdosást hagyd el, a hegek megmaradnak. Most 7 hónappal később is látszik a legapróbb is hiába kenegettem hegkenőccsel. Jobbat nem tudok mondani. Ha nagyon hirtelen kell egy kapaszkodó, akkor pár szem Rivotril nekem, ha nem dolgozok és akkor fog el, akkor meg írok, telefonálok, segítséget kérek.

Én is megkaptam ezt a diagnózist, de nem szoktak ilyenjeim lenni, nem szoktam vágdosni magam vagy erőszakos lenni.

Vagy csak úgy kikattanni.

A border az border marad, nincs olyan, hogy tiszta és megszabadultál a mentális betegségedtől (Fb-n van Bpd-s magyar csoport, ott is lehet nézelődni)-utolsónak.

Rèszemről csak rossz dolgokat csinálok -szinte.

Falcoltam magam, szereztem hozzá még orvosi pengèket is. Megnyugtatott. Ám a hegek rondasága miatt áttértem a vérem lecsapolására. Mikor vért vesznek tőled, arra gondolok, legutóbb úgy elborult az agyam, hogy mèrőpohárba 1liter vért spricceltettem ki. Kb.1óráig tartott és a végén alig jött már valami. Életveszélyes mutatvány ès hívni kellett volna a mentőt (vèrzéses sokk, ájulás, legrosszabb esetben embólia stb). Nagyon rosszul voltam utána 4napig kb.

Egyéb szuicid gondolatok és megvalósítások sikertelenül.

Nyugtató beszedése, ritkábban piálás másnapossággig.

Ordítás, bőgés, dobálás, zúzás (a bőgésen kívül a többi nagyon ritka nálam).

Hideg vizes zuhany (bár nem sokat hasznàl).

Bemászom egy fél méteres szekrénybe, összekuporodva a sötétbe cumizva és a csend és a sötétség és a cumi végett bealszom' egy órát kb.

Zabálok, majd kihányom.

Elküldök a francba online valakit (aki nem számít/idegesítő).

Jó esetben rajzolok, írok/ művészkedek.

Vagy "naplóba" kiírom a bánatom/ egyéb, általában utána törlöm.

A BDSM jó megoldás, ha perverz vagy és van rá embered.

+Ha van szerelmed, aki szeret és mellette éreznéd, hogy kikattansz, az ő segítsége és a mellette való otthon érzeted miatt biztos hamar elmúlik minden bajod.

Kikattanàsnál segít (legkevésbè árt) a nyugtató (lehetőleg Sublingvális) és hahidegbe lengén öltözve sétálsz egyet, sírsz, elszívsz pár szál cigit.

Néha, ha nagyon gyilkos hangulatban vagy elég egy Mártírok, vagy Fűrész, vagy Hotel, Terrifier kaliberű horrort nézni ès talán lehiggaszt.

Hhhh. Neurológus adjunktus anyám párja, nagy presztizzsel. Ő maga mondta, hogy felesleges kínlódás pl.a csoportterápia, 13%-ban, ha segít a gyógyszerek mellett. Ha vèletlenül találnál egy hozzáértőt, mèg akkor sem kecmeregnèl ki belőle egyik pillanatról a másikra. Eddig még nem beszéltem SOHA egyetlen borderrel sem, aki "meggyógyult" volna, maximum tünetmentes lehet, de ahogy a herpesz se, ez sem múlik el. Vannak, akik x éven át normális életet éltek, majd egyik pillanatról a másikra újból "előjőtt" rajta a betegség. Tündérhegyen is jártam, de hamar beláttam, hogy baromság az egész. Egy ismerősöm szintén border, 3× csinálta vègig a tündéres' mókát hatástalanul.

Bogyót kell(!) szedni, amit felírnak a hozzáértők, ami az adott illetőnèl beválik. Max. a pánikrohamokat, szorongást lehet megpróbálni kezelni Xanaxok nélkül.

2ismerősöm van, szintén súlyos borderek. Egyik 5perc alatt kikészít és úgy elveszi pár napra az élettől is a kedved, hogy csak na, ráadásul magadat fogod okolni. A másik drogozik és a halálàn van.

A hangulatingadozásra, ami eddig mindenkire jellemző volt kell valami azt mondom, na meg azt, hogy nem gyógyítható és csak jobb esetben növi ki az ember 40èves korra-hitegetés mesterfoka.

Kínlódni fogsz ezzel, míg meg nem pusztulsz.

De pénzt ès időt nem sajnálva voltam màr terapeutáknál, pszichiátereknèl, pszichológusoknál, a neurológusomnàl, szívesen adok elérhetőségeket, ha valaki nem hisz nekem, bónuszkènt még facen a borderes csoportot is megemlítem, ahol tapasztalhatod, hogy 100-ból, ha egy ember tud hosszútávon tünetmentes lenni, de még az is vissza-vissza csúszik.

(egyèbként még nem találkoztam "lightos" borderral. Mèg a legkevésbè súlyos eset is súlyos eset, van aki egyenesen menthetetlen)

Aki meg laikus, ne hitegesse fa*ságokkal csóri kérdezőt.