Én egy srác vagyok, "felnőtt baba" szindrómával. Hogyan érjem el a homoszexuális barátomnál, hogy ne bántson állandóan emiatt a tulajdonságom miatt?

Azért írtam így, mert ez egy egyszerűbb megfogalmazás, a többség számára is érthető.

Valójában nem kisbaba szerepet szeretek eljátszani, hanem olyan 6-7 évesnek érzem magam ilyenkor.

A pszichológusommal kiderítettük miért van ez. Számomra ez egy mód a mindennapok kipihenésére. Én így vonulok félre, zárom ki a világ gondjait és pihentetem az idegrendszeremet ( Asperger szindrómám van), hogy hetente pár alkalommal regresszálok és egy olyan tudatállapotot idézek vissza, amikor még kicsi voltam, nem volt semmi gondom, bajom stb. Nincs köze ennek a szexualitáshoz, ez tényleg egyfajta pihenő a mindennapok nehézségeitől.

Ilyenkor mesét nézek, színezgetek, játszom mint kiskoromban. Szeretek plüssel aludni, és mesét hallgatni, illetve aranyos pólókat, ruhákat hordani. Ez biztonságot ad nekem. Ha valaki partenerem benne, az még jobb.

Nem vagyok valami beszarás mániás alak, aki azon élvezkedik hogy pelenkát hord, és becsinál, nekem ez teljesen másról szól. - Ezt azért írtam le, mert van ilyen ember is sajnos.

VISZONT!

Amikor nem űzöm, akkor teljesen normális, átlagos ember vagyok, részt veszek a társadalmi életben, senki nem mondaná ezt meg rólam. Sajnos azonban a legjobb barátom, akit már majdnem 10 éve ismerek, nem tudja elfogadni ezt. Undorodik tőlem, azt akarja, hogy megváltozzak. Sokszor közli velem, hogy kényszergyógykezelne legszívesebben, persze az én érdekemben. Mondja azt is, hogy a pszichológusom hülye volt és ezt gyógyszerezni kéne. Nagyon sok csúnya, bántó és rossz szót kapok tőle azért amilyen vagyok. Mit tehetek? Ő meleg, az normális, de én nem vagyok az emiatt, hanem súlyosan elmebeteg vagyok szerinte.

Hiába mondtam, hogy valaki elmegy inni a kocsmába, és úgy lazul el, én pedig így, nem érdekli. Mit tehetek?