Szerintetek ez már anorexiának számít? Vagy valami tényleg nincs rendben velem?

egész biztos,hogy az vagy...de jó,hogy magadtól eszedbe jutott. kezdj el sportolni,és étkezz egészségesen, szilárd kaját is!!!minden nap! ha ez így sikerül,akkor rendbe jössz,de ha nem,akkor jobb lenne,ha konzultálnál egy szakemberrel, de előtte még a szüleiddel.

mondd el anyukádnak a problémádat,és kérd meg,hogy segítsen odafigyelni az étkezésedre, és járj vele,vagy a barátnőiddel sportolni! meglátod,szuper alakod lesz nagyon hamar, és eszedbe se jusson meghánytatni magad!! gondolom nem szeretnéd, ha kipotyognának a fogaid,és egy idő után önkénytelenül is hányj,akár egy pohár víztől...ill. hogy tönkremenjen a hangod,vagy teljesen megnémulj...sok sikert az életmódváltáshoz!

Szia!

A leírtakból azt veszem ki, hogy igen, sajnos valószínüleg anorexiás vagy. Rengeteget írhatnék arról, hogy ezzel tönkreteszed magad, meg, hogy ez így nagyon nincs rendben, meg a szokásos szövegek, de nem teszem, mert tudom, hogy az segít a legkevésbé. Én másfél éve szenvedek, hol jobban, hol kevésbé,de én bulimiás vagyok. Igaz volt nekem is olyan időszakom, hogy napokig éheztettem magam, de nálam aztán nagy zabálás lett a vége. Volt, hogy az anorexia és a bulimia között ingáztam valahol, most inkább, már csak az utóbbi,de a helyzetem már javult is talán, a fél évvel ezelőtti állapotomhoz képest, amikor is vagy 6-8 kilóval könnyebb voltam, és sokkal dagibbnak láttam magam, mint most. Csak amikor elhatározom, hogy megint nagyon keveset eszem, egy idő után rám törnek a falási rohamok, aztán utána a hányás,(ez most hetente kb. 4-szer) az annyira kínzó tud lenni.:( Járok pszichológushoz, egy hónapja, és már az is sokat segít, hogy kibeszélhetem magam, és már ennyi idő után is javultam, mivel már néha én is úgy érzem, hogy abba akarom hagyni ezt az egészet, azelőtt ez eszembe se jutott. Ne hánytasd magad, kérlek!! Az elején én úgy gondoltam, hogy ha elkezdem majd bármikor abba, fogom tudni hagyni amikor csak akarom, de ez nem ilyen egyszerű. Ha elkezded egyszer ezzel nehezebb leállni, mint hiszed. Felmerült benned a kérdés, hogy beteg, vagy -e, ez már jó jel. Én azt tanácsolom, ne zárkózz el, keress valakit akivel beszélhetsz erről őszintén. Biztos van valaki akiben megbízol,a szüleid, egy barátnőd, tanárod stb, már az sokat segít ha elmondod, mert megkönnyebbülsz.Én őszintén remélem,hogy minden rendbe fog jönni nálad, nem lenne jó, ha komoly bajod esne miatta, mert még nagyon fiatal vagy! Sok sikert kívánok a gyógyulgatáshoz!

15/L