Ha valaki erkölcsileg felsőbbrendű mint a többiek, akkor érezhezi magát és vallhatja magát annak?

Nagyon sokféle felsőbbrendűségi érzést tolerál a társadalom, például ha valaki gazdag, híres, sikeres, szép, jól kommunikál akkor a társadalom megengedi nekik, hogy viselkedésükben, önképükben a felsőbbrendűség helyet kapjon.

Ezekkel szemben mennyire tolerálja a társadalom ha valakiről felsőbbrendűség-érzés sugárzik erkölcsi, morális felsőbbrendűsége miatt?

Én azt látom a környezetemben, hogy szinte mindenki hazudozik, hárítja a felelősséget másra, kibeszélnek másokat, megcsalják párjukat, másokat eláztatnak csakhogy haladhassanak karrierjükben és hasonló nyalánkságok. Persze vannak kivételek de a többség azért ezek közül szokott elkövetni jónéhányat.

Ezen alapon úgy érzem, hogy felsőbbrendű vagyok hiszen úgy vélem van bennem gerinc és képes vagyok a helyes utat választani nagyjából mindig.

Így van annyi jogom felsőbbrendűnek éreznem magam mint egy szép, sikeres, gazdag stb ember?