Honnan szerezzek magamnak olyan barátokat mint én?

Folytatás: Az írásodból levettem hogy nem vagy szerény. Nem is a pénzed miatt nem bírnak hanem azért mert nagyképű vagy a faterod pénzére.

Így ne csodálkozz hogyha majd csak a pénzed miatt fognak majd szóba állni veled

"én csak márkás ruhákat veszek"

- nem te veszed, a szuleid veszik!!! ... az elobb probaltalak figyelmeztetni, hogy rakj rendet a fejedben.

13. Szerintem nem is az a legnagyobb baj, hogy márkás ruhákban meg drága telefonnal megy be az iskolába. Ha mellé nagy az arca akkor az mindenképp rosszul jön le.

A nővéremnek van egy barátnője akinek a családja gazdag és a lánynak rendes barátai vannak mert szerény és szerényen viselkedik másokkal.

"Úgy mintha viccből mondanák,aztán pedig normálisan tudunk beszélgetni ."

Akkor beszéld meg velük. És a humorod mindig legyen kéznél.

Elmondásod és fogalmazásod alapján sok a kérdés a fejemben feléd, személyiséged és társaságod személyiségei felé.

Érdekes, az én köreimben az emberek anyagi háttere kifejezetten színes, ám emberként mindegyikünk személyisége, mentalitása és szíve helyén van.

Úgy látom (persze nagyon kevés ez, amit leírtál egy teljes kép alkotáshoz), hogy jómagad is saját buborékból ítélsz épp úgy, mint társaid csak más aspektusból.

Nem érted az ok-okozati részét, se a pszichés folyamatokat, ám ők sem.

Nagyon gyerek fejjel gondolkodtok (még).

Mindegyik aspektusát értem a magatok szemszögéből. Az a mentalitás ami itt is jelen van, ez globálisan jelen van.

A kérdés az:

Jómagad fejlődsz-e s képes leszel-e átlátni, megérteni, felesleges negatív érzéseket/nézetet hátrahagyni?

Ehhez viszont nyitnod kell.

Amint felfejlődsz arra a szintre, akkor már nem így fogalmaznál.

Egy plusz infó:

Mi is rengeteg helyen nyaraltunk, szórakoztunk stb, de nincsen bennünk kényszeres posztolgatás. Van arra megfelelő eszköz.

Épp úgy, mint pl az egyre fiatalabb anyukák... kényszeresen posztolgatják babáikat. Pl egyik barátomnak van 3 gyermeke, szintén tehetősek, emellett fotós is, szóval minőségi képek készülnek, mégse posztolgatja.

A kényszeres posztolgatás, megosztás mögött rengeteg sérült ember van s nem értik vagy/és nem szeretnék elfogadni a tényt. Nem néznek szembe önmagukkal.

Az pedig teljesen más, ha munkád része, hogy pl tedd az arcodat márkád mellé, több embert érjen el - marketing.

Természetesen itt se mindegy milyen módon nyilvánul meg az ember.

Anno szerveztem egy utazást programokkal, ahol ismeretségem "függő" rétegét úgynevezett "Elvonó-túrára" vittem. A cél az elektronika nélküli lét s valós kapcsolatok, kommunikáció volt.

Az elvonási tünetekkor program volt, ha szabadidőben volt valakinek, akkor spontán progit dobtunk be azoknak.

Sokakban megszűnt a szorongás, magány érzete (a net egy illúzióba ringatja a nép zömét ezen téren), nyitottabbak és megértőbbek lettek az emberek egymás felé. A rosszindulat átfordult magukkal s a tényekkel való szembenézésbe.

Lehet neked s társaidnak se ártana egy ilyen út vagy csak egy értelmes személy, aki összekaparna titeket egy helyre, majd az általad említett dolgokat kibeszélni magatokból és azokat megértetni.

+egymás közt gyakorolnátok az értelmes, intelligens kommunikációt.

S hidd el, a megfelelő kommunikáció és mentalitás kortól, nemtől függetlenül probléma társadalmunkban.

(privátot is írhatsz, ha úgy érzed. )

Szép napot s merd magadban lévő dolgokra mélyen belekérdezni!

Azért töltöd fel az "örömöd", mert nincs kivel megosztanod azt.

De ne feledd, az internet egy illúzió, ők nem a kívánt barátaid, mondhatni idegenek. Az idegenek pedig belőled csak a felszínt látják. Részben ez miatt is ilyen felszínes a világunk.

Legbelül nem tudják ki is vagy.

A kérdés, hogy vajon te magad is ismered-e kellőképp önmagad?

Valószínű, a válasz: Nem.

Posztolsz, ami valójában egy magányos farkas üvöltése.