Honnan szerezzek magamnak olyan barátokat mint én?

Furcsán állok ehhez a dologhoz. 2-es válaszoló vagyok, elmondásod szerint csak márkás ruhát veszel fel, ennyi a bűnöd, mégis ilyeneket mondanak.

Vagy igazat mondasz és valahogy nagyon rossz iskolába, osztályba keveredtél vagy pedig hazudsz és tényleg van okuk a beszólásra. 24 éves férfi vagyok, sok iskolában megfordultam, de még a mostaniban sem és soha nem kaptam ilyen megjegyzéseket, pedig lett volna miért, ha te ennyiért kapod a rudat.

"Honnan szerezzek magamnak olyan barátokat mint én? Eddig mindig szegény baráti köröm volt... Kellenének barátok...

...

maximálisan elégedett vagyok az életemmel,egy cseppnyi magány nélkül."

Khm, khm......

Én megfordítanám a kérdést: Miért akarna valaki így barátkozni. Abba most fölösleges belemenni, hogy alapból sok jót nem képzelek azzal aki egy névtelen forumon henceg azzal, hogy mi van neki ( Ha igaz ugye, net és az őszinteség, nem mindig jár együtt ) viszont az igaz, hogy kevés ember tudja a pénzt normálisan viselni.

Én ismerek olyan embert, akinek milliárdjai vannak, de kívülről nem mondaná meg róla semmiképp, és érdekes mód kifejezetten közösségi ember rengeteg ismerőssel, baráttal.

"az enyém se érdekeljen senkit"

Az a nagy helyzet, hogy az embereket sokminden érdekli. Ha csak annyit mutatnál a pénzedből, amennyit a körülötted élők, akkor nem tűnne fel nekik, hogy te más vagy, mert gazdagabb vagy, mint ők. Ha viszont azt látják, hogy többet költesz, mint ők, akkor (ők se tehetnek róla, de) érdekelni fogja őket, hogy vajon honnan van neked több, és hogy mennyivel több pénzed lehet. Ez van, ezzel együtt kell élni, egyszerűen azért, mert az emberek ilyenek. De azért ezzel együttélni még mindig kellemesebb, mint azzal lenne, ha nem lenne annyi pénzed, nem? Úgyhogy azért nagyon ne lógasd az orrodat...

"Semmiképp sem érzem szükségesnek a magyarázkodást,elég ha én tudom,hogy elég boldog vagyok,és maximálisan elégedett vagyok az életemmel,egy cseppnyi magány nélkül."

Igen, persze. Látható :) immár 3. oldalon magyarázkodsz. Nézz szembe magaddal a tükörben s használd a kis buksid.

Ha fájnak a szavak és kényszeresen nem tudod elengedni azt, az már egy jel a testedtől/tudatodtól önmagad felé "van benne igazság", az igazság mely fáj (sokaknak, nem csak neked).

Bemesélheted magadnak s önigazolgatod a "boldogságod", ám amikor koppanni fogsz az fájni fog.

Rengeteg hozzád hasonló gyermek van ám, kik hasonlóan nyilvánulnak meg.

Jobb előbb felkelni ebből a bemagyarázott buborékból, mintsem felnőtt korodban "több szövődménnyel". Nem gyengeség elismerni a TÉNYEKET. Elismerés után tudsz csak fejlődni.

Mentsd el mindezt, amit itt írsz/írtak s olvasd el majd 10-20-40 év múlva^^

S rájössz vagy nem.

Mindemellett a személyiség előrébb való, ám annak egészséges fejlődésének része mindaz is, amit 2. oldalon olvashattál.

Személyiségedet torzítja a "szegény-gazdag" nézeted is, de keményen. Folyton-folyvást bumerángként dobálod, mintha a személyiséged elveszne mögötte.

El vagy tévedve; kemény dolog a valóság, fiam.

További jó magyarázkodást!

(kiszálltam, majd az élet megtanít dolgokra téged - talán. Lehet van anyagi támogatásod, de hogy igaz szülői/értelmiségi háttered szellemileg alulmaradt az csúnyán kiüt.

Ha nem megy, keress szakembert. Iphone árából teljes kezelésed kijön, ha nyitott vagy és kipukkasztod a bubit.)

"de jó lenne elmenni a csajokkal valahova érzés"

Ja, tehát nem is igazi barátokat keresel...