Hogyan küzdötök meg olyan emberekkel egy olyan közösségben, ahol alapvetően mindenki felszínes és önző?

Az én pasimnak különböző körei vannak én elvagyok mindenkivel ugyse az én barátaim.

Tehát párként elmegyunk párokhoz is bandázások is mennek elvagyok az orvos ügyvéd polgármester spanjaival is, üzleti partnereivel is, meg a drogtanyás bi pedo haverjaival is,(asszimilálódom én is ahogy a párom is. Bárhova be tudunk illeszkedni bármikor) engem mindenki bír, párom is büszke rám, de nyilvánvaló ha szakítunk akkor velük se marad meg a kapcsolatom. Az a szint köztem és köztük soha nem lesz meg. A párom körei barátai haverjai esetekben rokonai, nem az enyémek. Igy nagy mélységekben nem is elemzek analizálok senkit sem. Meg hiányozni se tudnak csak annyira hogy néha feldobnák a napomat is. De amugy a párom se nyit lelki kérdéseket ilyenekből, hogy most melyik milyen jellemember, vagy pont nem, melyik pletykás hazudós meg ki nem. Mindenki azt beszél meg úgy amit akar egyikünket se hatja meg nagyon.

*En csak a nőkkel nem tudok elleni akik nyomulnának a páromra és a társaságuk arról szól hogy a páromnak köszönnek nekem nem, társaságban csak a páromhoz szólnak hozzám nem, ha mondok vmit levegőnek néznek nem válaszolnak, és arra gyúrnak mikor szakítunk vagy bepróbálkoznak nála a folyamat flörttel is. Csak ezek szoktak betenni. Ha meg a párom elhajtja akkor örülhetek ha engem nem vernek meg. Közben nem egynek parja van. Van gyereke is.

A párom szerint minden nő egy kva de a haverja nöjének nem fog beszólni de csak a haver miatt. Csak csendben "köpködi" öket. Csak ez a réteg akiket nem birok, de hál ég a párom faképnél is hagyja ezeket átmegyunk máshova meg stb.

A te határaidat neked kell megmutatni. Masok honnan tudnák azt hogy neked ök sok?

Te magad alakítod az egészet magad köré hogy mennyire szállhatnak rád meg mennyire nem.

Velem megesett olyan is hogy körasztaltól álltam fel és hagytam ott őket.

Egy idő múlva olyan ia volt ha átmentünk valakikhez bezárták az ajtót, vagy beültettek falhoz elém és mellém meg egy egy férfi hogy ne rohangáljak el csak úgy.

Aztan a haverok már külön tiszteletnek vették ha jé most nem megyek el, nem pattanok fel még mindig ott ülök velük. Ezek az alja körei voltak és nehezen alakult ki a bizalmam, és nehezen tanultam meg kezelni a stílusukat.

Aztán egymásik a legnagyobb spanom is lett a csajok meg aftak rucikat is ha mentunk valahova, vagy kérték hogy infózzak a pasijukról ha megyunk vele valahova de az asszony meg otthonmarad.

Azok szerintem ha szakítanánk is nekem előre köszönnének már bírnak nagyon amúgy már ökórködök bandázunk röhögések :)