Miért van az, hogy sose ír rám senki sem facebookon, csak ha kell valami? És miért nem hív fel engem senki sem telefonon? Ennyire nem lennék fontos senkinek?

Most így évek után véletlenül megtaláltam ezt a saját kérdésemet (egy másik fiókkal). Sokkoló...eléggé ledöbbentett, mennyire másképp gondolkodtam 4 évvel ezelőtt. Kellett egy jópár csalódás ahhoz, hogy az önteltség és felsőbbrendűség lekopjon rólam. De mennyivel jobb is így :)

Komolyan szégyellem magam ezek miatt a dolgok miatt, amit mondtam, sajnálom :( Amikor 18 éves az ember és még nem járt a világban, nem ismeri magát teljesen, sem a korlátait. Azt hiszi, mert a gimiben minden könnyen ment, az egyetemen is ugyanúgy fog...pedig ez nem igaz :( Hát még a való életben, hiszen az élet nem csak az egyetemből áll. Pont olyan téren kaptam olyan pofonokat, ahol azt hittem, sebezhetetlen és tökéletes vagyok. Kiderült, mégsem :) Talán meg is érdemeltem, a régi dolgok miatt... És milyen jó! Ha az ember rádöbben, mennyire gyenge is valójában, kedvesebbé és megértőbbé válik....nem akar magányos lenni.

Az orvosival kapcsolatban pedig: mindenben csalódtam, amiben lehetett és az okok közül, amiért idejöttem, a legtöbb már nincs is meg. Azt hiszem, amit a tv-ben láttam az orvoslásról, meg sem közelíti a valóságot, még Amerikában sem, nemhogy itthon. Egyébként még az egyetemen sem érdekel minden tantárgy, főleg az első két évben; és ezekre már sokkal többet kell tanulni, készülni, mint gimiben kellett. Volt, ami nem sikerült elsőre, na azt feldolgozni...De hiszem, sőt tapasztalom, hogy a csalódás is hozzájárul a jellemfejlődéshez :)

Egyébként meg, amire büszke vagyok az az, hogy én nem akarom itt hagyni ezt az országot :) Én...szeretem Magyarországot, szeretem a családomat és a barátaimat (igen, már vannak :)). Ők felbecsülhetetlenek. És igen, láttam már, dolgoztam már itthoni kórházban, tudom, milyen. De én akkor is orvos akarok lenni. És bármilyen meglepő, még egy lepukkant kórházban is jól éreztem magam, mert úgy voltam ott mint orvostanhallgató, és az az érzés *.* Sose gondoltam volna :)

Nem tudom, ezt valaki valaha is el fogja olvasni. Attól még jól esett leírni :) Néha belegondolok, hogy jó lenne elbeszélgetnem a régi énemmel, hogy mit mondanék neki :) Talán semmit. Meg tudnám akadályozni, hogy bizonyos dolgok ne történjenek meg, és akkor jobban terv szerint mentek volna a dolgok, de...kellettek a csalódások és a fájdalmak, mert jobb emberré formáltak. Egy emberré, aki már látja a saját hibáit is, aki megtapasztalta, hogy nem vagyunk egyenlően a pillanatnyi eredményeinkkel. Mintha nem is ugyanaz a valaki lennék, érdekes...

Kívánom mindenkinek, hogy fejlődjön :)

22/L

Én elolvastam amit írtál. :)

És örülök, hogy már másképp látod a világot. Tudod, az emberek és a körülmények is változnak, és valóban érdekes, hogy mennyi minden megváltozik évek alatt az életünkben.

Én is így vagyok, hogy nagyon szívesen visszamennék néha az időben, hogy megnézzem a ŕégi énem és beszélgessek vele. Érdekes lenne, mert mennyi mindent másképp képzeltem akkor, mint most. 😊

Igen, meglehet. Ez már misztérium :)

Köszönöm, hogy elolvastad! D