Szerintetek is egy igaz barát kisegít anyagliag is ha szükség van rá?

De kerültünk millios tarzozásba egy végzés által ne te mond meg mibe keveredtem

Szégyellni fogom magam mert nem egy kövi fizetésig tudnám visszaadni. Ezért tartok fenn tartalékot. Nem kell kölcsönkérni ls okosabbak lettünk az incidens óta. Bánni kell a pénzzel és tartalékolni amig lehet

És ja 15éves korom ota tartalékolok amennyit lehet és az a millios genyó igen durca volt még se kértünk kölcsön feléltük a tartalékot...

Már jo ideje tartalékolunk nem nagy fizetésekböl de okosan vásárolunk havi 2x megyünk boltba..

Okosan kell élni nem ledz kölcdön kérve

Éd js mélyszegénység vezetett ehhez a gondolkodáshoz

Nem kell butának maradni...

Egy több tizenezres kölcsönt adtam egy havernak. "Természetesen" nem adta vissza, amikorra megegyeztünk. Kellemetlenkedve ráírtam, hogy megbeszéltünk valamit, amire ő besértődött, hogy mi az, hogy én nem bízom benne. Pár hét múlva végül megadta és azzal a lendülettel szó nélkül törölt is az ismerősei közül.

Tényleg teljesen megéri kisegíteni az embert.. Nem, random cimborának soha többé nem fogok pénzt adni. Kizárólag vesztenivalója van az embernek; a legjobb esetben is nullán lesz, egyébként pedig elég nagy valószínűséggel benne van a pakliban, hogy elveszti a pénzét és/vagy a haverját miatta.

A közvetlen családtagjaimnak és két legközelebbi barátomnak szívesen segítek, még vissza se kérem tőlük, ha gáz van (volt már rá példa), de egyébként oldja meg az ember nélkülem.

Miquel jól beszél...

Vannak, akik azért kérnek kölcsön, mert hiszik azt, hogy a BARÁT az arra is való. Igazából azon akar nyerni, vagyis nyerészkedni, hogy a 'barát' az nem számol fel kamatot és időhöz sincs annyira szorosan kötve. Ha nem így lenne (és tényleg fontos az a pénz), akkor bankhoz (Cofidisz), vagy akár uzsoráshoz is fordulhatna.

De, aki besértődik azon, ha a kölcsönt adó szóba meri hozni a visszaadás tényét (jó nagy idő elteltével) és töröl az ismerősök listájából... az nem barát. Hanem egy élősködő "polgártárs". Mert, ha csak netán elfelejtette volna(!) visszaadni, akkor sűrű bocsánatkérések közepette tesz róla, hogy megadja.

És olyan sincs, hogy nem adja meg... soha... az nem barát. Ha kicsi pénzről van szó (ezres nagyságrend), akkor sem, de nagy pénzeknél (százezres-milliós nagyságrend) meg pláne nem etikus magatartás. Nem baráthoz méltó!

Amennyiben valaki akkora nagy nyomorban él, hogy sosincs pénze... az csak nem akar dolgozni, ha egyébként egészséges. Ha meg beteg, akkor a barát azért küzdjön, hogy valamekkora szociális támogatásban részesüljön... de az nem a BARÁT dolga: fizetni... csak fizetni... csak mert a barátom.

Kedves Kérdező!

Valóban jól teszed, ha csak olyanok társaságát keresed és barátkozol, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint Te. Legalábbis a legalapvetőbb kérdésekben. Egy barátnak lehet akár más(abb) vallása, vagy hitvallása az életről, ez még oké. De, ha az életvitelbeli felfogása jelentősen különbözik a tiédtől, ott sosem tud kialakulni tartós és őszinte barátság.

És amit a legfontosabbnak tartok: Akkor szereted igazán azt a "barátodat", akinek homlokegyenest ellenkező véleménye van fontos kérdésekben, ha képes vagy elengedni. Ha nem ragaszkodsz hozzá. (Szerintem)

AZ ERŐ legyen Veled!

Egy kicsit feher-feketen latod a dolgokat.

Kis osszeget be lehet vallalni tobb rokonnal, baratnal vagy ismerosnel is. Volt olyan haverom kinek 2 havi fizetesem adtam kolcson. Csak o tartotta a szavat. Neki maskor is adnek.

Viszont volt olyan is akirol tudtam hogy mar 10 embernek tartozik, masik meg eloszor beult szerencsejatekozni ahogy penz uti a markat. Az ilyennek hogy adjak, ha mar messzirol latszik hogy nem tud banni a penzel? Akkor is en vagyok a rossz barat ha latom hogy csak azert ker kolcson hogy kidobja az ablakon?

Es ha mar rokonokat meg ures gyomrot emlegetsz.

Ocsem egy kozeli rokonnak adott kolcson, akik valoban nem eltek tul fenyesen. Mikor vissza kellett volna adni, kitalata hogy o bizony nem adja meg, mert az o gyerekei eheznek, ocsem meg ugyis jo modban el, nem fog neki hianyozni az a nagyobbacska osszeg. Nos igenis az ilyennek maradjon ures a gyomra...

Bizony én is találkoztam már olyan ismerősökkel (nem barát), illetve idegenekkel is, akiknek azt kellet elmondanom, hogy miképpen tudhatnának pénzt csinálni maguknak éspedig MUNKAVÉGZÉS árán!

Ők voltak azon embertársaim, akik meg voltak győződve afelől, hogy

1.) Nincs egy "JÓ" szakmájuk.

2.) Nincs egy jól menő rokonuk, akinél "zsíros" álláshoz juthatna... mint a közeli hozzátartozók, úgy általában.

3.) Úgysem fizetik meg rendesen a "burzsulyok"... csak kihasználják a munkaerejét... a pénzt meg lenyelik.

És ezen legfontosabb érvelésük okán, mint egy ideológia belé égve tudatukba... meg se próbálták a pénzkeresés "legalantasabb" módját... amit úgy hívnak: DOLGOZNI! Helyette inkább csencseltek, amennyit csak tudtak. Hát persze, hogy az nem egy fix és stabil jövedelemforrás. És Ők kértek gyakran kisebb kölcsönöket haveroktól.

Amit még megfigyeltem, főként náluk...

Nagyon nem könnyű azt felmérni, hogy az ember igénye összhangban legyen a jövedelmével. Nem nagyon értik, mit jelent ez a mondás: "Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!"

Szóval, úgy szavak szintjén persze értik, a szavakat mind ismerik... csak azt nem ismerik fel, hogy ez miképpen illeszkedne bele saját életvitelük, életfelfogásuk ragacsos mezejébe.

Ők azok, akik a legkevésbé ismerik fel... MI lenne a helyes MÉRTÉK... ha például dönteni kell abban, hogy most 1 kg kenyeret, vagy 1 liter bort vásároljon-e inkább... Sajna...sokszor a bort választják, mert az egyfajta (lelki) fájdalomcsillapító hatásával segíti elfeledtetni azt a fájdalmat, amit gyermekei éhezésének ténye generál benne, akik ugye várták, csak várták hiába Apát az 1 kg kenyérrel megjelenni, hogy meg tudják kenni szegényes zsíros kenyerüket, ami a vacsorájuk lett volna.

Szóval, (mert ilyen is van) az ilyen embernek nem kölcsönt kell adni, hanem megtanítani arra, hogy miképpen tudhatna több pénzhez jutni... szörnyű kimondani... de akár kétkezi munkával is. Mert munka az lenne, van bőven.

Az ERŐ legyen Veletek!