Miért vallják azt az emberek, hogy ha valaki nem áll ki magáért akkor annak az elnyomása teljesen jogos?

Én nem tartom jogosnak ezt, csak igaznak, mert így működik a világ.

Aki nem áll ki az érdekeiért, annak nem fogják figyelembe venni, hogy mit szeretne.

Aki nem mondja el a véleményét, azét senki se fogja érdekelni, olyan mintha nem is lenne.

Ha valaki nem szószátyár, annak nem fognak szót adni. (Mármint nem fog senki se fél óráig kussba ülni, hogy te megszólalhass.)

Mai etikett alapján ez nem jogos, evolúciós értelemben igen, az. Aki nem vadászik, nem eszik, nem fog kapni belőle. Ősi ösztön, nagyon mélyen megbújva...

1, Amióta ismerjük azt a "híres" politikusi idézetet, azóta ez igencsak felerősödött, főleg a társadalmunkban;

2, Egy ideje azt tapasztalom, hogy sokan úgy vannak vele, hogy ha valamennyit megpróbál segíteni a másiknak, de az valamiért nem megy, akkor hagyják, hogy azt tegyen az egyén, amit akar, ami szerintem nem feltétlen jó, mert ezzel saját maga alatt vágja a fát, és ezáltal lecsökken az élete, annak minősége;

3, Ehhez adódik hozzá, hogy sokan valóban azt gondolják, hogyha valaki másabb, mint a többi, és/vagy nem annyira erős, és "nem áll ki magáért", akkor azt "lehet" b×tatni. Kicsit ez olyan egy társadalomban, mint az állatok élete a szavannákon. Pedig az ember elvileg gondolkodik...

#8 #10 Kérdező

A többséget hibáztatod, meg eleve többségnek gondolod azokat akiket hibáztatsz. Egy olyan országban ahol az egész társadalmi rend a közösségi felelősségre épül. A közösség biztosítja mindenkinek az oktatást, egészségügyet, az alapvető ellátásokat, a közösség azért fizet adót hogy minden tagja biztonságban lehessen, legyen rendőr, jogszolgálat, tűzoltó, mentő. Hajléktalan szállókat, árvaellátást működtet és a legszegényebbeknek is próbál nyaralási, szórakozási lehetőségeket IS biztosítani.

ITT az az alap, hogy gondolunk a másikra, felelősek vagyunk még az ismeretlenekért, idegenekért is. Ért valami sérelem és egyből arra jutsz hogy a többség eltapossa a gyengébbet. Nem igaz.

"Ja és hibák beismerése sem divat manapság. Még akkor sem ha másnak ártanak, inkább egymára mutogatnak, a gyengébbet okolják mert az könnyebb."

Valójában itt te vagy az aki nem vagy képes valamilyen hibát beismerni és te mutogatsz a másikra, te választod a könnyebbik utat - mást hibáztatsz ahelyett hogy elgondolkodnál azon amilyen válaszokat kaptál.

Én voltam az elnyomott szerepében és nem jogos, ez tény, de a természet rendje.

Amikor elsős voltam még régen, volt egy nyílt nap, amikor a szülők bejöhettek az iskolába és beülhettek a hátsó sorban az óráinkra, megnézni, hogyan tanulunk, hogy töltjük a szünetet, stb. Utána elvettek a szüleim és elmondták, hogy azt látták, hogy nagyon kis visszahúzódó vagyok, határozatlan, nem állok ki magamért; a többiek hozzám képest erőszakosabbak, majd kiestek a padból, hogy ŐKET szólítsák fel és, hogy próbáljak változni. Utána is érkeztek megjegyzések, hogy pl kissé durva volt xy az osztályból, követelőző és miért hagytam magam. Vagy miért engedtem előre yz-t a sorban, stb.

Visszagondolva; nagyon sokszor nem teljesült osztályon belül az, amit szerettem volna. Nagyon sokszor használták ki, hogy úgysem szólok vissza és elvettek tőlem lehetőségeket, amik engem illettek volna. A dolgaimat is elvették tőlem, mert úgysem csapok oda, hogy az az enyém. Ha tönkretették valamimet, csak mosolyogtak, meg engem teremtettek le, mert én úgysem mostam meg a fejüket. És ugyanígy belekényszerítettek abba, amibe nem szívesen mentem volna bele.

Az egész simán elkerülhető lett volna, ha határozottabb vagyok és kiállok magamért. Itt nem ők a hibásak, hogy elnyomtak, kihasználtak, stb., hanem én, hogy nem álltam fel és mondtam, hogy "Ezt nem!".

(Amúgy, ez igazából még felnőtt koromban is volt; egyetemen volt, akinek a beadandóját megírtam, a munkahelyen bevállalgattam műszakokat mások helyett, meg visszaadtam szabikat, hogy nekik jó legyen, stb. De renegteget fejldőtem pozitív irányba és már elhagytam ezt a kis konfliktuskerülő, önmagamért nem kiálló, bizonytalan énemet.)

#18

Amit te gondolsz az a mesék világa, ezzel szemben ott van a valóság.

A mesében mindenki szép és jó, nem vesz el többet mint ami kell é semmiképpen nem veszi el ami a másé.

A valóság viszont egy verseny, ahol nem jut mindenkinek díj. Vagy te érsz oda elsőnek vagy nem leszel győztes. Vagy megvéded te amid van (akár magad akár úgy ahogy az országok működnek, hogy közösségként egy arra megbízott szervezet által, törvényekkel) vagy elveszik tőled. Mert van olyan aki nem jó, van olyan aki elveszi. Mindegy hogy miért, vannak ilyenek.Olyanok, akik akkor is elveszik a te almádat ha ott van nekik már 10, mert nem az alma kell nekik, hanem az hogy tőled elvegyék.