Miért nem lehet elérhetővé tenni az eutanáziát fizikailag egészséges emberek számára is?

Miért nem lehet elfogadni, hogy vannak egyébként egészséges emberek annyira előnytelen genetikai tulajdonságokkal és életúttal a hátuk mögött, akiknek a halál megváltás lehet, de félnek az öngyilkossággal járó esetleges fájdalomtól?

Nem akarom magam megölni, és alávalónak tartom amikor valaki érzelmileg zsarolja a környezetét, még mielőtt valaki ezzel jönne. Csak a kérdés foglalkoztat, hogy az emberek miért képzelik magukról, hogy jobban ismerik egy másik ember élettapasztalataiból adódó személyiségét és motivációit, illetve további lehetőségeit...

Elképesztően önzőnek és képmutatónak tartom az elképzelést. A saját kényelmük érdekében ítélik el a dolgot, miközben lenézik a magányos 4 fal közé szoruló szerencsétlenebb embertársaikat. Mert nyilván az ő hibájuk, hogy az ellenkező nem le se köpte őket középsuliban, vagy az egyetemi bulikon... Nyilván az előnytelen külső és a legfeljebb átlagos intelligencia mindenkinek a saját felelősége. Szerintem egyik ember se kérte az életét, pláne aki nyomorultul érzi magát, mégis egyfajta kötelezettség a társadalom szerint. Kötelező értelmetlen, az egészségre ártalmas munkafolyamatokat végezni - kötelező hasznosnak lenni azok számára, akik különben is elítélik vagy lenézik a társadalomban betöltött pozíciója miatt - ha nem akar további megaláztatások részese lenni az egyén.

Szakemberektől se kaptam jobb tanácsot, minthogy törődjek bele az életembe... Mintha ez annyira egyszerű lenne. Tényleg csak azért szedjek gyógyszert, hogy belevigyorogjak a sok képmutató f***z képébe nap mint nap, és betagolódjak közéjük, hogy nekik kényelmesebb legyen? Nyilván ez a többség elképzelése, hogy ez lenne a helyes. Nekem viszont nem megy. Akinek meg annyira egyszerű változtatni az elvein és a gondolkodásmódján, hogy egy "törődj bele" is elég neki, az minden bizonnyal egy jellemtelen folyékony gerincű hisztis p... . Akiket pedig a gyógyszerek változtatnak meg... őket is megfosztják a szabad akaratuk gyakorlásától... de nyilván tévedek abban, hogy ez nem helyes.

Nyilván a munkától megcsömörlött milliárdok, akik esténként benyitják valamelyik szociális médiumot, és fogyasztják a trágyát, hogy elfelejtsék az álszentmódon boldognak tettett hétköznapjaikat, az a helyes. Személyszerint egyre kevésbé érzem motiváltnak magam az életben, nekem nem elég csak azért fenntartani magam, hogy holnap ne haljak éhen. Más meg nem igazán maradt, ha az embernek nem alakultak ki szociális kapcsolatai, így a 30-as éveinek elején. Nem tartom magam önzőbb embernek azoknál, akik elvárják, hogy éljek... Azoknál pedig, akik elvárják, hogy boldog legyek vagy annak tettessem magam a saját kényelmük érdekében, végképp nem.