Nektek, akiknek szintén magas IQ-t (gifted) mértek, hogyan viselitek el az embereket?

Neked van szükséged pszichológusra kérdező.

Nem gyűlöl téged senki! Tévképzetben élsz.

Gondolom a magànyodban kezdesz bekattanni. Egyik jele, maga a tévképzet is.

Most is a pszichológussal jössz, mert érvelni sem tudsz. Troll vagy! Butuska is.

Fogadd el, mindenki àtlàt rajtad.

Nem vagy te intelligens, csak egy szerencsétlen, magànyos ember, aki abban leli örömét, hogy itt trollkodik.

Tényleg fejezd ezt be kérdező, mert nem lesz jó vége.

Magad miatt, nem màs miatt.

Ha érted, amit leírtam. Ha valamit nem értesz, írj, szívesen segítek!

Na jó nekem ez már sok :D

Nem kérdés szerintem, hogy a kérdező egy értelmes ember, ez látszik az írásán is, hogy egyáltalán nem buta, ellenben azzal a frusztrált válaszolóval, aki vagy nem használ ékezeteket, vagy ha igen, akkor össze vissza dőlöngélnek (rossz ránézni az írására)

Az, hogy a kérdezőnek mekkora az egója, nehéz megmondani, mert az elején nagynak tűnt, de a végére egész szimpatikus ember lett belőle :D

Kedves Mindenki!

Látjátok, ezért magányosak a magas IQ-jú emberek, mert egy olyan egyszerű dolgot nem tudnak megérteni az alacsonyabb IQ-júak, mint hogy az IQ épp olyan genetikai adottság, mint hogy milyen színű a szemünk. Agykutatások bizonyítják, hogy egy magas IQ-jú személynek még az agyi szerkezete is más. A neuronok az alacsonyabb IQ-jú személyben közelebb helyezkednek el, és mindenfelé ágas-bogasan kinyúlnak belőlük az idegpályák. A magasabb IQ-jú személy agyában térben ritkábban vannak a neuronok, és kevesebb idegpálya van, de hatékonyabb ez az elrendezés a gondolkodás szemontjából. Az agy olyan, mint egy biológiai számítógép, tehát logikai áramköröknek megfeleltethető. Tényszerű, hogy számítógépekből is van, amelyik gyorsabban és jobban működik. Akkor az emberi agyakból miért ne lehetne gyorsabb és jobb?

A fő probléma az, hogy ti, 130 alatti IQ-júak irigyek vagytok arra, hogy valaki jobb képességekkel rendelkezik nálatok, mert azt hiszitek, hogy a nagy IQ csak előnyökkel jár. Hát nem. Én pont ugyanazt a kínszenvedést érzem, amit a kérdező, amikor átlagos IQ-jú emberekkel beszélgetek. Kicsit olyan érzés, mintha gyerekekkel beszélnék: lassabbak, kevesebb a tapasztalatuk, mint amit várnék. Olyan is van, hogy egy gyerekről egyből meg tudom állapítani, hogy magas IQ-jú, mert gyorsan és összetetten gondolkodik, és igen...van, hogy szórakoztatóbb egy ilyen gyerekkel beszélgetni, mint egy 100-as IQ-jú felnőttel. Engem borzasztóan lefáraszt, ahogy az átlagosabb IQ-júak közhelyeket puffogtatnak minden beszélgetésben, és olyan kinyilatkoztatásokat tesznek, amiket csak simán elhittek, de nem gondolták át kritikusan.

A kérdező abszolút nem beképzelt, csak tárgyilagosan leírta a szociális problémáit, ami a nagy logikai intelligenciájából ered. Szimplán máshogy jár az agya. Míg a kevésbé intelligensekkel így kell beszélgetni, hogy következtetünk A-ból B-be, B-ből C-be, C-ből D-be, ...stb., és mondjuk ők felfognak egy helyzetben 2 logikai tényezőt, addig a kérdező vagy én legszívesebben úgy beszélgetnénk, hogy minimum 10 logikai tényezőt figyelembe véve következtetünk A-ból D-be, D-ből H-ba...stb.

Higgyétek el, roppant fárasztó nekünk itt a legtöbb válaszolóhoz hasonló emberrel beszélgetni. Azt állítjátok, hogy okosabbak vagytok érzelmileg, mint a kérdező, de én nem így látom.

Az átlagosabbaknak szokásuk a nagy költőket, tudósokat haláluk után csodálni, de sajnos az életben az ilyen nagy gondolkodókat nagyon kevesen értették meg és becsülték. A másság nagyon ritkán jár csak előnyökkel, mert a korlátolt gondolkodású többség agresszióval lép fel a másság ellen. Legyen az a másság a magas IQ, kövérség vagy szépség, teljesen mindegy.

Akár rondább vagy az aktuális szépségideálnál, akár pont annyira szép vagy, mint egy modell, mindenképp beléd fognak kötni.

Mi ugyanúgy nem tehetünk róla, hogy gyorsabb az agyunk, mint a többségnek, mégis büntetnek érte, nehezen találunk barátokat, mert UNTATnak az emberek általában, és sokszor irritálónak és okoskodónak tartanak minket, mert nem fekete-fehérben látjuk a világot, és megmondjuk az embereknek a véleményünket (pont, ahogy ők is teszik!!!). Nem azért nem tudunk barátkozni a többséggel, mert gusztustalan lenne a személyiségünk. Ki kell ábrándítsak itt mindenkit, a magunkhoz hasonlóakkal kiválóan tudunk beszélgetni, csak a magunkhoz hasonlóból kevés van.

Akkor hol a ti együttérzésetek? Mit nem értetek azon, hogy aki intelligensebb az átlagnál, az emiatt magányosabb is? Nem tudjátok, hogy az ember társas lény?

Én 32 éves vagyok, de kb. 12 éve panaszkodok arról, amit a kérdező mond, és ugyanez a reakció. Ha valaki kimondja magáról, hogy magas az IQ-ja, a többiek érzik, hogy nekik nem annyira magas, és ezért elkezdenek irigykedni. Én sokszor örülnék, ha nem lennék ennyire okos, mert akkor nem fognám fel, hogy milyen szerencsétlen az emberiség. Most is dúlnak a háborúk, nagy a környezetszennyezés, sok az éhező, bántalmazott gyerek. Egy kevésbé okos ember amikor a strandon napozik, nem jutnak eszébe ilyen aggasztó filozófiai kérdések, hogy van-e jövője az emberiségnek, csak élvezi az aktuális pillanatot.

Én 32 éves létemre elfogadtam, hogy ez a keresztem. És ha ez még nem lenne elég baj, még a Mensán belül is találkozok azzal a problémával, hogy a többiek is hasonlóan okosak, mint én, viszont az érzelmi intelligenciájuk csapnivaló. Így tovább szűkül azoknak a köre, akikkel barátkozni tudok, mert én meg nem fogok érzéketlen emberekkel barátkozni.

A kérdező írta, hogy ő nem olyan érzelmes. Szerintem az érzelmesség független az IQ-tól. Én nagyon érzékeny és érzelmes személy vagyok, de ettől függetlenül tudok racionálisan szemlélni problémákat.

Itt a fő probléma az, hogyha a magas testalkat irigylendő tulajdonság lenne, akkor a magas ember nem mondhatná ki, hogy ő magas, mert mindenki nekiugrana, hogy hogy meri kimondani a nyilvánvalót.

Ugyanez van az intelligenciával.

Nekem a legjobb barátnőmnek csak érettségije van, azt is 30 évesen tette le, mert borzasztó gyerekkora volt, nem volt lehetősége tanulni, viszont én biztos vagyok benne, hogy 130 feletti az IQ-ja. Most elektronikai technikusnak tanul, és ahhoz képest, hogy a középszintű matek érettségije 2-es lett, pont az intelligenciájának köszönhetően, meg kicsit korrepetáltam, most már komoly áramköri számításokat tud végrehajtani. Miért? Mert magas az IQ-ja. Ezt nem lehet színlelni, és jelentősen fejleszteni sem. A külvilág felé megjelenő teljesítmény fejlődhet, de a felfogási képesség általánosságban nem.

Nekem már óvodás koromban is nagyon komplex gondolkodásom volt, csak a kommunikációs képességem volt kicsit elmaradva (mivel enyhén autista is vagyok), és kb. 13 éves koromtól kezdett igazán látszani, hogy mennyire értelmes vagyok. Mindig is 4,5 körül vagy afölött volt az átlagom, tehát jól tanultam, de sokáig szociálisan elmaradott voltam. Ez köszönhető a bántalmazó szüleimnek is, ők szociálisan borzalmasak, pedig apám orvos... Szóval igen, egy dolog, hogy kinek milyen a gondolkodási képessége, és más dolog az EQ (érzelmi intelligencia).

A kérdezőnek az a problémája, hogy nem tud anélkül a személyes problémájáról beszélni, hogy alacsony EQ-júnak meg beképzeltnek ne titulálnák. Engem egyszer még egy pszichológus csávó is megkérdőjelezett, mert beszéltem erről, hogy nehéz ennyivel értelmesebbnek lenni az átlagnál.

Aztán semmiről sem lehet ám beszélni, amit az emberek irigyelnek. Én pl. olyan problémával szembesülök még, hogy egy jól kinéző nő vagyok, és sajnos emiatt nem tudok férfiakkal barátkozni, mert mindig vonzódni kezdenek hozzám. Ez egy valós probléma, rengeteg konfliktusom volt ebből, mert akiket barátaimnak hittem, vagy csak a bugyimba akartak jutni, vagy a szerelmi bánatukkal kezdtek terrorizálni. Megjegyzem, Magyarországon rengeteg gyönyörű nő él, szóval nem is tudom, miért probléma, ha tapasztalatból tudom (és látom is), hogy a szép nők közé tartozom...és teszek is érte sporttal, szépségápolással. Ha úgy viselkedek, mint aki nem tudja, hogy szép, akkor azt vágják a fejemhez a férfiak, hogy tudhattam volna, hogy többet akarnak... ha meg úgy viselkedek, mint aki tudja, akkor beképzeltnek neveznek.

Nem mondanám kedves bánásmódnak, ahogy a tehetséges és/vagy szép emberekkel bánnak az emberek. Sokan meg érdekből barátkoznak velünk. Hát, az sem valami felemelő. Egy idő után azt szoktam észrevenni, hogy kihasználnak az emberek (még a szeretteim is), mert én kitartó és okos vagyok, így előbb-utóbb megoldok nehéz problémákat is (van, hogy napokig kitartok, mert nem nyugszok, amíg nincs megoldás). Én kedvességből persze, hogy segítek az embereknek, mert ami nekem 10 perc, lehet, hogy neki 1 óra vagy több, de amikor minden hétre jut 1-2 órányi probléma, amit mások nem tudnak megoldani, és engem kérnek meg, akkor már kicsit be szoktam sokallni.

Az utolsó válaszolónak pedig: onnan tudjuk, hogy KÖRÜLBELÜL mennyi az IQ-ja valakinek, ahogy beszél, a mondatai komplexitásából, hogy mennyire jó a megfigyelőképessége, milyen gyorsan talál ki megoldásokat bizonyos problémákra. Nekem egyetemi tanáraim (fizika szakon) is mondták, hogy milyen tehetséges vagyok, és ők találkoztak már jópár emberrel, tehát van viszonyítási alapuk, meg ugye fizikusként ők maguk is minimum 130-as IQ-val rendelkeznek, mert annál alacsonyabb IQ-val te nem oldogatsz meg differenciálegyenleteket...

Annyiból nem volt értelmetlen a kérdezőnek kiírnia a kérdését, hogy végül mégis a kérdésére bukkant egy hasonló ember, és engem még érdekel is az orvostudomány, úgyhogy lehet, hogy tudunk majd beszélgetni. Sokszor személyesen sokkal nehezebb nekünk barátokat találni, mert adott idő alatt nem tudunk annyi emberrel beszélgetni, hogy felmérjük az intelligenciáját. Így sokkal könnyebb, hogy valaki kiír valamit az internetre, amit csakis egy igazán intelligens ember írhat ki.

Ja, és tudom, hogy nem csak a logikai intelligencia meg az EQ létezik, de ráadásul én még azokban is átlag feletti tehetséggel bírok, és minden területen ugyanígy találkoztam irigyekkel, mint ami árad itt a kommentelőkről... Volt olyan osztálytársam, aki nem hitte el, hogy én rajzoltam az adott portrét egy nőről, mert szerinte "Azt ne mondd már, hogy azt te rajzoltad! Ilyet egy felnőtt is alig bír rajzolni!" . Amikor triatlonoztam, és a tesi tanár engem kért meg, hogy tartsam meg a bemelegítést a többieknek, akkor elkezdtek piszkálni, hogy mekkora sportember vagyok. Amikor az angolt otthon is gyakoroltam, mert tetszett, akkor jól ment az olvasás, és az osztálytársaim beszólogattak, hogy "Jól van, nem kell menőzni az angol kiejtéseddel!". Dzsízusz...

Úgyhogy ezek az irigy beszólások mind csak azt igazolják, hogy valóban van mit irigyelni a képességeimen.

Ettől függetlenül ez egy komoly szociális hátrány, és vannak egyéb hátrányai is a kimagasló tehetségnek.

A legfontosabb hátránya az, hogy folyamatosan bántalmaznak minket lelkileg, és hogy magányosak vagyunk miatta.

De persze nehogy merjünk a problémáinkról beszélni, mert akkor gané emberek vagyunk... Gondolkozzatok már, hogy hogyan viselkedtek!