Nektek, akiknek szintén magas IQ-t (gifted) mértek, hogyan viselitek el az embereket?

Az orvosira 120 alatt senki sem kerül be, vagy ha igen, akkor nagyon nehezen fogja túlélni, főleg ők buknak ki többségben.

Nem, az intelligencia nem fejleszthető - a mennyiségi öröklődéshez tartozik, genetikailag determinált az egyén IQ értéke.

Olyanokért támadtok, ami tény :D

65: én csak annyit fűznék hozzá (amennyiben érdekel a véleményem), hogy az IQ a sikeresség és a munkateljesítmény értelmében nem egy fekete-fehér jelenség. Születhet valaki 130-as IQ-val is, mégsem lesz soha sikeres, mert hátrányos szociális körülmények között nőtt fel, vagy valamilyen oknál fogva nem érdekelte a tanulás, és közömbösebb személyiségtípusa van. A magas IQ nem azt jelenti, hogy valaki automatikusan bölcs lesz, sőt. Szimplán gyorsabban gondolkodunk, mint az átlagemberek, gyorsabban dolgozzuk fel az információt, könnyebben találjuk meg és látjuk át az összefüggéseket. Már egy 120-as és egy 150-es érték között is vannak különbségek, az orvosin én summa cum laude minősítéssel végeztem, TDK konferenciát tartottam biofizikából, a patofiziológiára és az anatómiai struktúrákra a mai napig emlékszem, nem volt szükség seggelni. A többség szenvedett és rengeteget éjszakáztak, de végül úgy is megcsinálták, mert ügyesek voltak. Nagyjából ilyen különbségek vannak a 120-as és a 150-es IQ között.

Valószínűleg 130 fölött egyre dominánsabb a racionális gondolkodás, és elképzelhető, hogy van valami szignifikánsabb korreláció az EQ és az IQ között, de egyelőre nem lehet biztosat mondani. Tudom, hogy akik most pl. idegsebészetre specializálódnak, azok nagyon nagy koponyák voltak, de egyben nagyon kevesen is vannak, ami részben annak köszönhető, hogy hosszú idő, mire önállóan műteni tudnak majd, illetve géniusznak kell lenni, ami szerintem a teljes egyetempopulációból maximálisan 10-15 embert tesz ki.

Én alapvetően magányos vagyok, nehezebben találom meg a közös hangot a többi emberrel, és néha kínszenvedés számomra a beszélgetés, mert azt tapasztalom nap mint nap, hogy az emberek indulatosak, túlságosan érzelmesek, sértődékenyek, féltékenyek, irigyek, paranoiásak. Nehezebben értik meg, hogy a szubjektív észlelésükön kívül más is létezik, például az objektív valóság. Bántásnak veszik azt, ami tőlük független.

66: kettőnk közül inkább te okoskodsz, de bemásolom neked a hivatalos választ a Mensáról:

Felnőtt korban gyakorlatilag alig. Az intelligencia egyrészt genetikusan, másrészt környezeti hatások által befolyásolt személyiségvonásunk. A táplálkozás mellett, amely már valószínűleg fogantatásunk előtt is fontos, elsősorban az újszülött-kori, csecsemőkori és a gyermekkori környezet ingergazdagsága, változatossága ad teret a jó genetikai adottságok kibontakoztatásának. Kognitív képességeink 17-20 éves korunkig fejlődnek, intelligenciaszintünk ez után érdemben már nem változtatható. Teszttréninggel, agytornával el lehet érni egy kis emelkedést az eredményben, és fordítva, ha az ember a tesztíráskor kimerült, dekoncentrált, akkor kicsivel rosszabb eredményt ér el a teszten, de intelligenciahányadosa jelentős mértékben ettől még nem változik. Egész életünk során közel azonos marad. A kognitív tréningnek nagy szerepe lehet még idős korunkban a képességeink, szellemi frissességünk megtartásában is.