2 kérdés! Férfiak! Mennyire tartanátok kötelességeteknek és magától értetődőnek, hogy adott esetben az életeteket adjátok a barátnőtökért/feleségetekért? - Ismeretlen, idegen nővel szemben mennyire tartanátok kötelességeteknek? - Kort, légyszi!

Nekem csak az a furcsa, hogy ez az alap hozzáállás a többség részéről, már elvi sikon is.

mert az, hogy valakinek inába száll a bátorsága, vagy leblokkol éles helyzetben, az egy dolog. De hogy alapból úgy tervezi, hogy nem tenné meg, az egy másik.

Éles helyzet... nem tudom, ez mennyire minősül annak, vagy sem. Álom volt, de nagyon valóságos, élethű, hogy valami őrült előhúzott egy pisztolyt egy buszmegálllóban, ahol én és még pár ember vártunk a buszra. Idős néni, meg babakocsis nő, meg idős bácsi, én voltam az egyetlen fiatal férfi. És ilyen túszdráma szerű szitu alakult ki, és a fegyveres mondta, hogy most valakit le fog lőni. És kivert a hideg veriték, és az egész testem hideg lett, meg valahogy merev az idegtől, mert tudtam, hogy most meg kell halnom, de akkor is előléptem, hogy vállalom.

Valósághű volt az egész, nem álomszerű, "én" én voltam a hely is a valóságban használt hétköznapi buszmegálló volt... Nem tudtam, hogy álom.

De szerintem ezt KELLENE tennem ilyen helyzetben...

Lehet, én vagyok a csodabogár.

amúgy azt nem irtam, hogy a mellkasomnak szegezte a fegyvert, és a lövésre ébredtem fel, szóval végigjátszódott a sztori.

és érdekes volt, mert álmomban egyszerre volt nagyon sz@r érzés, szorongás, félelmetes, fájdalmas a tudat, hogy meghalok, és egyszerre volt benne valami szépség, büszkeség, férfiasság érzés is, hogy bátran és helyesen cselekszem. Szerintem, aki hasonló élményt él át, az ilyesmit érezhet. Összességében, ha holnap a valóságban újra megtörténne, ugyanigy szeretném csinálni.