Egy férfi soha ne sírjon! Erről a kijelentésről mi a véleményetek?
Szerintem sírjanak a nők, azért gyengébbik nem. A férfi legyen kemény, mint Krupp és az Ő nemes acélja.
A véleményem erről a kérdésről ugyan telesen biztos, de kíváncsi vagyok mások véleményére is.
ma 20:13
Oké, te leszel egy állat én egy gép, ebben megegyezhetünk?
De nem hinném, hogy ettől én gyáva lennék, miért is lennék?, de egy képillusztráció szerintem többet segít:
Igen a plakát amiről a baloldali kép származik nem túl szép, de annyira illik ehhez a példához (egyébként nem értek egyet azzal amit az eredeti plakát mutat, mielőtt bárki rám fogná).
válasza:Nézd, ez egy nagyon régi, eléggé konzervatív (és hozzáteszem idióta) felfogás (volt), hogy egy fiú nem sírhat, nem mutathatja ki az érzelmeit. (és gyakran hozzámondták főleg falun, hogy "mert hogy lesz így belőle katona")
És ez a felfogás eltűnt, falun is, mert az emberek belátták, hogy semmi értelme, és hibás értékrend. Hogy te ilyen vagy, rendben, ezzel senkinek sincs semmi baja. Viszont nem jelentheted ki, hogy ez a normális. Ne ítélj el, és ne nézz le senkit azért, mert sír fiú/férfi létére. Én is sírtam már sokszor, és kifejezetten jól esett. Én úgy vagyok vele, hogy gondoljon mindenki azt, amit akar.
Nem akarlak megbántani, de szerintem nálad a szüleidnél keresendő a probléma, hogy ilyen értékrended van, és hogy nem érzel nagyjából (legalábbis elmondásod alapján) semmit.
A temetéses "megoldásod" pedig nem állja meg a helyét. Lehajtott fejjel szomorkodva a temetésen az csinál, aki nem hozzátartozó, és csak ismerte az illetőt, de nemigen voltak felé nagyon érzései. Legyen a lehajtott fejű illető nő, vagy férfi.
Ha te a nagypapád temetésén semmit nem éreztél, az nem azt jelentette, hogy te férfi vagy, hanem azt, hogy az ég világon semmit nem jelentett ő a számodra, már ne haragudj. Ezt nem bátorságnak, nem férfiasságnak hívják, hanem érzéketlenségnek. Ez tény.
Az általad linket kép pedig semmi realitást nem mutat. Papám (még él) a Don-kanyarban harcolt, és ő mesélte, hogy a katonák sokszor sírva fakadtak, mert rettegtek a haláltól, nem akartak meghalni, féltek. Mégis katonák voltak, mégis harcoltak. Akkor szerinted most ők is gyávák, és lányosak?
A kép nem ural arra amire a valós plakát, de ez volt a legjobb amit ehhez fel tudtam használni.
Annak, hogy nem éreztem semmi inkább, örültem, mert sok munkámba került, hogy ilyen legyek. Nem a szüleim hibája én akartam ilyen lenni, amire a korábban említett könyv is rásegített.
Persze katonák között is van gyáva, de katonáknál nem szégyen, mert különleges körülmények között vannak. Egy temetés nem vethető össze azzal, hogy lőnek rád stb. Aki ezek közé egyenlőségjelet tesz azt lepontozom és nem válaszolok!
Miért? Mert azok az emberek hősök, életüket adják a hazáért, mert ez a feladatuk, mi őket nem bírálhatjuk.
válasza:Kérdező, ha szabad megkérdeznem:
Miért szerettél volna ilyenné válni?
(Temetésen miért ne sírhatna valaki? ezen ne vesszünk össze.)
Én nem veszekszem, csak vitatkozom maximum.
Volt egy 4 éves korszak az életemben amikor nagyon egyedül voltam és mindenki ellenem, a szüleim sem értettek meg, ezért fogtam az érzéseimet (lelkemet) bezártam mélyre megkínoztam és megöltem, hogy ne fájjon. Én így jobban érzem magam, így racionális következtetés tőlem, hogy másnak is jobb lenne.
De az egyik fordulópont az a bizonyos könyv volt, amit már említettem, egy olyan korszakomban kaptam elrettentésül amikor próbáltam azonosulni a náci eszmékkel, nem sikerült egyébként (sose értettem miért kell utáni a zsidókat azért mert úgy viselkednek, mint mindenki más), de a könyv lenyűgözött. Trauma nem ért a trauma egy rövid ideig tartó erőteljes külső behatás. 4 év az nem rövid idő.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!